Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság X. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1981 (HU BFL XXXV.15.a/3)
1981-07-03
A Varsói Szerződés és a NATO közötti erőviszonyok döntő elemét továbbra is a Szovjetunió és az Egyesült Államok stratégiai fegyverrendszerei alkotják. A tények azt mutatják, hogy ezek globális és hozzávetőleges egyensúlyi helyzetében az elmúlt évek során nem történt módosulás. Ezért alaptalanok azok az amerikai állitások,amelyek az úgynevezett szovjet fölényre hivatkozva indokolják a NATO katonai ereje gyorsabb növelésének szükségességét. A Reagan kormányzat és a mögötte álló gazdasági-politikai tényezők egyértelműen az Egyesült Államok katonai fölényének megteremtésére vettek irányt. Ezt a célt szolgálják mindenekelőtt a hosszú- és középtávú katonai fejlesztési programok, amelyek megvalósitása közel kétszeresére növelné az amerikai nukleáris ütőerőt, s minőségi változást eredményeznek az irányitás és célbajuttatás pontosságában. Mind markánsabban fogalmazódnak meg az amerikai vezetésnek azon szándékai is, hogy a katonai erőt közvetlenül felhasználja politikai és gazdasági céljai érvényesitésére a világ különböző térségeiben. A Szovjetunió és az Egyesült Államok, szélesebben véve a Varsói Szerződés és a NATO tagállamainak viszonyában központi helyre került az európai középhatósuqaru rakétafegyverek .kérdése, mivel a NATO 1979. decemberi döntésének végrehajtása, az amerikai Pershing-2. és cirkálórakéták nyugat-európai telepítése jelentősen módosítaná a földrész katonai erőviszonyait, s ennélfogva rendkívül kedvezőtlenül befolyásolná az európai szocialista és tőkés országok közötti politikai kapcsoMokat is. Mint ismeretes, a NATO döntése a telepítés befejezését 1983-ra irányozza elő, ugyanakkor tartalmazza tárgyalások folytatását a Szovjetunióval e fegyverek kölcsönös korlátozásáról. Ez utóbbi kitételek nyilvánvalóan a rakéták telepítésével szembeni nyugat-európai ellenállás leszerelését szolgálták. Ezért is okoz zavarokat az egyes érintett NATO tagállamok kormányköreiben a SALT-II. megállapodás ratifikálásának elmaradása, valamint az a körülmény, hogy mindeddig semmiféle érdemi lépés nem történt a tárgyalások megkezdésére a középhatósugaru rakétákról és az előretolt amerir n- 3 -L------------_J