Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság X. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1966 (HU BFL XXXV.15.a/3)
1966-02-03
I— —I ~JA' Szabó Pál, 42.sz. Állami Építőipari Vállalati A kiadott irányelvekkel egyetért, azonban az a véleménye, hogy azok végrehajtása sokkal nehezebb. Bőven vannak tennivalók még a KB. ülés előtt is* Az alapfogalmakat tartalmazza, de úgy érzem, lehetne több konkrétumot is belevinni. Pl. a jövedelmezőségi terv csak érintve van, és nincs konkrétizálva olyan mértékben, mint fellene. A vállalatok ne egyéves, hanem többéves tervet kapjanak. Helyesen foglalkozik az anyag azzal, hogy a termelői árrendszert közelebb kell hozni, - azonban nem keres eléggé kapcsolatot az uj termelői árrendszer és a jövedelmezőség között. Ha éves jövedelmezőséget, vagy önköltségi árat kapnak a vállalatok, - ami nemcsak termelési költségszlntet tartalmaz, - hanem a jogi tevékenységnek a függvénye is, - ez a jövedelmezőségi terv vajon összhangban lesz e a termékek kialakítandó árával? A termékek ára és a jövedelmezőségi tervek között semmiféle összhang nincs. Ez nemcsak az árrendszer hibája. Mi lakásépítő vállalat vagyunk. Egy-egy épületfijtánál kialakulták az árak és mégsem hozzák összhangba a jövedelmezőségi terveket egyes termékek árával. Itt példát említ meg. Tehát az uj termelői árrendszert és a jövedelmezőségi árrendszert, - akár többéves viszonylatban is, - összhangba kell hozni. Utalás van az anyagban két alapvető fontos tennivalóra. Egyik.az, hogy a használati értéket összhangba kell hozni a tervezési koltségszinten belül. Ezt nem eléggé tudom érzékelni, lehet, hogy felkészültség hiánya miatt. A jövedelmezőségi terv szerepel az anyagban. Ez nemcsak a termelés*** nek a következménye, hanem jogi tevékenység is, - gondolom, valamilyen formában jelentős szerepet kellene a termelésben bekövetkezett költségalakulásnak is tulajdonítani, hogy véletlen, - ahol nem helyes termelés folyik, - azt ne lehessen kiegyensúlyozni, mert ez népgazdasági szempontból nem jelent megtakarítást, hanem ráfizetést. Másik probléma a munkajogi, munkaügyi kérdések. Ezzel együtt, - amit Vasadi elvtárs is említett, - folynak kutatások erre vonatkozólag is, amelyekről mi, lehet, hogy olvasottság hiányában, nem vagyunk eléggé tájékozottak. Valószínű Tímár elvtársnak is nagyszerű elképzelései vannak* szükségesnek tartom minden esetre azt, hogy az anyag ezzel a témával többet foglalkozzon. Pl. elbocsájtunk valakit. Szükség vai e, vagy nem, azt az Egyeztető Bizottságnak visszahelyezni,- bár nagyon sokszor jogosan hel^zi vissza. Nem is ez a dolog lényege, hanem meg kell fogalmazni azt az irányzatot, arai uj módon jelentkezik, hogy a munkaerővel és az emberekkel milyen módon kell foglalkozni az uj adottságok közepette. Sok szubjektív körülmény között kialakult intézkedések közepette kialakitunk egy egységes rendszert. Ezt sokkal inkább épitjük, ha ezeknek a felhasználásával igyekszünk ujjat kialakítani.. Ez jelentkezni fog a munkaügyeknél is. Néhány vonatkozásban az ME-nek az átalakitása is szükséges lesz. Ezt az anyagnak is kellett volna tartalmaznia. Ne uralkodjanak el kapitalista elképzelések, hogy az utcára tehetünk simán embereket, vagy ha szükség van egy emberre, akár akarja, akár nem. - az l&yeztető Bizottság visszahelyezi a vállalathoz. « Pl* . mikor építőipari munkaerő problémáiról van szó, azt a választ kapjuk, hogy átlagbér ellenőrzés és gazdálkodás megszűnik. Nyilvánvaló, a rejtett munkaerő tartalék felszabadul# Be ezek az ember de lehet, hogy könnyebb fizikai munkát végeztek, - nem biztos, hogy alkalmasak az L építőipari munkára. ^ — - J) —
