Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság X. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1959 (HU BFL XXXV.15.a/3)
1959-02-03
r “i " ;/} -0 -t “ ^ lo évvel ezelőtt mintegy 3o-35.ooo volt a kerületben a dolgozók azárna. Ennek anövekedósnek bizonyos árnyoldalai is vannak. A munkásosztály jelentőn nértkben felhígult. Egyrészt a mezőgazdaságból várasba került dolgozókkal, másrészt a kispolgársággal és részben osztályidegen elemekkel. Ennek ellenére azonban 7ooo olyan ipari munkás van, aki több mint 25 éve dolgozik egy munkahelyen, mint ipari szakmunkás, A kispolgárság előrelépett a felsőbb osztályba és ennek a hatása érződik a munkásosztály sóidban, Ez megmutatkozik demagógiában, különböző követelésekben, hatással van a munkások szakmai felkészültségére. Bátran mondhatjuk, hogy ez nem volt rosszabb a kapitalista viszonyok között sem, mint most. Mindezt betetőzte, hogy a hatalom meghódítása után a kerületből 25oo fő elkerült állami és gazdasági funkcióba,.a munkásosztály szine-java. Pl. a Radiátorgyárból lo év alatt 138 főt vittek el különböző funkciókba. Ehhez hozzájárul, hogy sok az átmeneti elem, segédmunkások, fiatal lá_ nyolc, akik bejönnek faluról és__l-2 évig dolgoznak, és különböző nézeteket hoznak magukkal, összegészében azonban a fejlődés mégis pozitív volt. A pártnak 72oo tagja van, 6oo tagjelöltje. A munkások arányszáma ezen belül kielégítő, mert a származást figyelembevéve 79.4$. A jelenleg is termelőmunkát végzők arányszáma 52.2$, a tagjelölteknél 55.2$. De ezt az arányszámot tovább kell erősíteni, különös tekintettel a szakmunkásokra. Az üzemi titkároknál jé a helyzet, zömében tözsgyökeres munkások, loo embert átnézve megállapítottuk, hogy 35$~uk 2o éven tfelül dolgozik abban a szakmában, 25$ több mint lo éve. De a szakmunkások területén. : állunk rosszul. A munkásoknak van egy kicsiny kategóriája,akik kispolgári szemléletet, sok esetben jobboldali nézetet képviselnek. Ezek korábban a munkásarisztokráciához tartoztak. Közülük nagyon sok aktív ellenforradalmár volt. Sokan vehetőszerepet játszottak a munkástanácsokban nem lettek eltávolitva és most politikailag nem nyilatkoznak, de vezetik és irányitjak az ingatag embereket. Jellemző rájuk, hogy az átlagmunká__ soknál lényegesen magasabb a szakmai tudásuk, általános müveitty. ségiik, ezáltal politikai befolyásuk is igen nagy. Ez megmutatkozik a tagság arányánál is. Úgy véljük, hogy a munkások között van egy réteg, a segédmunkások, amely a legelmaradottab réteg. Közöttük rendkívül nagy a fluktuáció. Itt van a legtöbb dekadens elem. Nagyon sok köztük a lumpenproletár, huligán és ezekre hat legjobban az előző kategória demagógiája. Általában á munkások elismerik a párt politikáját és a mai helyzetet, azonban élesen bírálják a negativ jelenségeket. Eleve le kell szögezni, hogy ezek a bírálatok nem rosszindulatunk, a rendszer talajáról kiinduló bírálatokról van szó. Kétirányúi, de egysíkú. Egyrészt a központi szervek felé határozottabb politikett követelnek, gyorsabb előrehaladást, megfelelő káderpolitikát. Hiányolják a munkások hogy a sajtó, a rádió keveset foglalkozik a munkások életkörülményeivel. Ugyanakkor bírálják a helyi vezetőket is, a lélelktelen bánásmód miatt, a munkásokat érintő apróbb dolgokat nem int1'zik el. Sokat panaszkodnak a kerületi tanács apparátusára, lélektelenséggel, bürokráciával vádolják, minden erőfesztiés sem tudta még ezidáig kiverni azt a tudatot, hogy a tanács nem egyenlő a lakáshivatallal. De a kritika racionális magva helyen, mert néha maguk a tanácstagok in panaszkodnak. Panaszoljak, hogy sokan visszaélnek a funkciójukkal, eltussolják, ha vezető követ el hibát, de ha munkásról van szó, azonnal fegyelmit varrnak a nyakába. L■—
