Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság IX. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1983 (HU BFL XXXV.14.a/4)
1983-11-24
I A bizalmiak feladatukat több szinten - Bizalmi- Testületfőbizalmi, csoport - végzik, tehát egyszer az adott gazdasági egység szintjén, máskor a szükebb csoportjában, ehhez a differenciált felkészítésük még nem teljesen megoldott. Párthatározatok megismertetése, megértetése, azok szakszervezetre történő lebontása, a feladatok rangsorolása, a végrehajtás szervezése, az információ kétirányú elszámoltatása még nem mindenütt kielégitő. Mindenütt előfordul, hogy egyes párttagok nem állnak ki a párt politikája mellett és elmulasztják a pártszervezet tájékoztatását is, de a pártszervezet fellépése is elmarad, vagy késik. A szakszervezeti és pártcsoport bizalmiak között az együttmüködés, a munkamegosztás javult. A pártcsoport bizalmiak körében a nagyobb szakszervezeti jogok miatti ellenérzést többségében megértés váltotta fel. A bizalmiak kapcsolata a pártvezetőségekkel erősödött, ez különösen a Gyapjufonóra jellemző. Az elmúlt három évben a szakszervezeti jogok - igy a bizalmi jogok érvényesülése is -, jelentősen fejlődött, ehhez a pártszervezetek jelentős segitséget adtak. Az előbbrelépés elsősorban az érdekvédelem, a bér és jövedelempolitika gyakorlásában történt. A népszerűtlenebb feladatokat kevésbé vállalják személyre szólóan, pls a unkafegyelem erősitése, a minőség javitása, a differenciált bérezés elvének alkalmazása stb. A szervezettség hosszabb idő óta 95 % körüli szinten mozog, a BVM kivételével, ahol a szakszervezettől való elfordulás növekvő, szervezettségük 88 %-ra csökkent, a tagdijmorál romlott. A feszültebb gazdasági helyzet és a politikai munka hiányosságai mellett sem engedhető meg olyan helyzet - amely figyelmeztető is -, hogy párttagok, vezetők kilépjenek a szakszervezetből /BVM, ZÖLDÉRT/, de a pártalapszervezet közbelépéséig a FÉG-ben és a Gyapjúfonóban is előfordult. Többségében a munkahely változtatók köréből kerül ki a nem szakszervezeti tag, munkás és fiatal. A szakszervezethez való kötődés érdek motivációja csökkenni látszik, a szűkösebb bér és jövedelem viszonyok között, egyes területeken a növekvő segély és szociális igény és lehetőség közötti feszültség miatt. Ezért a párt- és szakszervezetek agitációs, nevelő munkájának jelentősége nő, fő irányának a munkások és fiatalok felé kell fordulnia. A pártszervezeteknek a szakszervezeteket támogató segítő tevékenységét erősíteni szükséges. I X G | L_ xJ v r.„.- 3 -
