Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság IX. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1987 (HU BFL XXXV.14.a/3)
1987-03-17
gazdaság egészét érintő technológiai korszerűsítéseknek a kezdeményezésében, felkarolásában és támogatásában fontos szerepet kell játszania az államnak és központi szerveinek. Különösen így van ez abban az időszakban, amikor a hatékonysági követelmények még csak mérsékelten működnek, de fenn kell maradnia a központi befolyásolásnak a hatékonysági követelmények fokozottabb érvényesülése után is, mivel a vállalatok, a vállalati kollektívák érdekei természetüknél fogva inkább rövid távúak. Ismeretes, hogy a műszaki fejlesztés folyamatainak jelentős része csak hosszabb távon, 5-10 vagy esetleg még több év elmúltával érezteti pozitív gazdasági hatását. A vállalati kollektívák azonban aligha hajlandók előnyben részesíteni valamilyen 8—10 év múlva — bizonyos valószínűséggel — elérhető eredményt a mai vagy holnapi keresetnövelési lehetőséggel szemben. Mivel gazdaságunkban viszonylag gyenge a tulajdonosi érdekeltség, a központi irányítás feladata az, hogy a távolabbi jövő prognosztizálható érdekeit képviselje. Nem közömbös, hogy a központi beavatkozás milyen mértékű, s hogy milyen módon valósul meg. Ha ez a beavatkozás sok, ésszerűtlen kötöttséget jelent a vállalatok számára, akkor több hátrány keletkezhet, mint előny. A beavatkozások nem fékezhetik a rugalmas alkalmazkodóképesség kifejlődését, nem csökkenthetik a vállalatok felelősségérzetét, de szükség van a hosszú távú érdekeket támogató központi intervenciókra. A központi szervekre nemcsak az a feladat var, hogy — általános gazdaságpolitikai céljainkkal összhangban - kidolgozzák a műszaki fejlesztés stratégiáját, meghatározzák a főbb prioritásokat, hanem az is, hogy megfelelő keleteket biztosítsanak a hatékonyság növelését szolgáló műszaki fejlesztés számára, elsősorban annak sajátos infrastruktúrája tekintetében. Meg kell maradnia a központi irányításnak:- azokon a területeken, ahol nem várható, hogy a társadalmilag szükséges műszaki fejlesztés egyes vállalatok törekvései útján megvalósul, és nem tételezhető fel az sem, hogy arra vállalatok érdekeltségi megfontolásból társulnak (ilyen területek például az érdekeltségi időszakaszt meghaladó távú fejlesztések, a természeti erőforrásokkal való takarékos gazdálkodás és az új természettudományos eredmények alkalmazásba vétele, a környezetvédelem egyes területei, az oktatás, az egészségügyi ellátás műszaki fejlesztése stb.);- azokban a gazdasági szektorokban, ahol a normál versenyhelyzet és a piaci hatások befolyása kellően nem érvényesíthető, így a vállalatnál nem alakulhatnak ki a fejlesztéshez kedvező feltételek (például az energiaellátás, a hírközlés stb.); —- az un. kutatásintenziv területeken, ahol a vállalatok nem rendelkezhetnek a fejlesztéshez megfelelő saját szellemi és anyagi potenciállal és a szükséges egyéb feltételekkel (ilyen területek például a nukleáris energe-19
