Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság IX. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1987 (HU BFL XXXV.14.a/3)
1987-03-17
társadalmi méretű elterjesztését, és koncentrálnia kell az erőket a tudó mányos-műszaki fejlődést előmozdító stratégiai feladatok megoldására. Az alkalmazott szervezeti formák és módszerek tekinteteben nyitottságra és rugalmasságra van szükség. A Komplex Programban kitűzött célok megvalósítása érdekében a vállalatoknak és intézeteknek ozvet tn szei ^ ződéses együttműködési kapcsolatba kell kerülniük egymással. Fontos követelmény az eddigieknél eredményesebb, új együttműködési foimak bevezetése: például ideiglenes kollektívák, közös tervező irodák, célvállalkozások, társulások létesítése; nemzetközi pályázati rendszer bevezetése és alkalmazása stb. A főirányokkal kapcsolatban a szocializmus ellenfelei máris igyekeztek bizonytalanságot kelteni. Megjegyezték, hogy ezek a főirányok a KGST- országok tudományos és műszaki erőforrásait azokon a területeken kötik le, ahol csak az élenjárók utolérését lehet célul kitűzni, és ez - szerintük - oda vezet, hogy a szocialista országok a távoli évtizedekben is alapjában „követő” stádiumban lesznek, nem válnak képessé eredeti kutatáson alapuló, világviszonylatban új — és ezért jelentős többlethasznot hozó - termékek előállítására. Olyan vélemény is elhangzott, hogy a mikroelektronika, a robottechnika, a biotechnika másutt már elért eredményeinek önálló megismétlése, majd utolérése és túlhaladása általában reménytelen és felesleges vállalkozás. Ezek a nézetek alkalmasak arra, hogy a kialakulóban lévő programmal szemben eleve kétkedést támasszanak. A valóság- S bán az a helyzet, hogy a tervezett komplex program öt főiránya az újat teremtő kutatási tevékenységek számára olyan tág lehetőségeket biztosít, hogy nemcsak az „utolérés”, hanem az ugrásszerű „túlhaladás" sem tekinthető utópiának. Továbbá nem igaz, hogy a felsorolt főirányok területén a tudományos eredmények elérésében a szocialista országok, különösen a Szovjetunió lemaradtak volna. Az opto-elektronika tudományos alapjait Leningrádban és Moszkvában rakták le, a géntechnológiában világviszonylatban élenjáró eredményeket értek el; már említettem, hogy a termonukleáris kutatásokban, a lézertechnikában, és most még hozzáteszem, az anyagkutatásban olyan felismerésekre tettek szert, amelyek gyakorlati jelentősége beláthatatlan. Egyébként még olyan kis ország, mint hazánk is képes arra, hogy az „újrafeltalálás" folyamatában nemzetközileg irigyelt gyöngyszemek birtokába jusson. Ilyen „gyöngyszemnek" tekinthető többek között a hazai szoftverkutatás számos eredménye, amelyről az ellenfelek is elismeréssel írnak. S végül, nem a fejlődés valódi irányainak felismerése foszt meg bennünket az átütő erejű új eredményektől, hanem sokkal inkább az, ha megjelenik sorainkban a kishitűség, hogy nem vagyunk képesek teljesítményeinkkel „meglepni” a világot. Az igazi nehézségeink más természetűek: a realizálási folyamatot befolyásoló külső és belső gazdasági feltételekkel, az irányítás és az intéz- M ___ ményrendszer nem adekvát működésével kapcsolatosak. Ezekre a későb- ró® ** biekben még visszatérek. I K '7