Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság VIII. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1966 (HU BFL XXXV.13.a/4)

1966-06-09

I > I Például az Ar és bérintézkedések Kapcsán újra felvetődött a munkás-paraszt szövetség kérdése. Elvtársaínk többsége érti, szükségesnek tartja a munkás­­parasztszövetséget és annak erősítését, de a parasztos segítését túlzott­nak tartják. Véleményük szerint jóiban élnek mint az ipari munkások, mert sokkal többet foglalkoznak a háztáji mint a szövetkezeti gazdasággal, "Igen gyenge vagy tönkre ment szövetkezetről sokat, de tönkrement háztáji gazdál­kodásról soha sem hallottunk"- mondják. Nagyobb követelményt kell támasztani a mezőgazdasági dolgozók munkafegyel­mére vonatkozóan, szigorúbban kell fellépni a hanyagságokkal szemben, ja­vasolják. Problémát jelent a felsőfokú tanintézetekne kerülő fiatalok felvételi rend­szere, konkrétan a munkás-paraszt szülők gyermekeinek előnytelen helyzete. Megállapítják, hogy fejlődésünk jelenlegi fokán a munkás családok anyagi és kulturális helyzete alacsony&bb színvonalon áll mint egy mérnök vagy orvosi család színvonala. Nyilvánvaló, hogy a munkás szülők gyermeke nem olyan ma­­^ gas felkészültséggel indul a felvételi vizsgáknak mint az értelmiségi csa­ládok gyermekei. Találkozunk avval a helytelen nézettel is, amely a szövetségi politikát a párttagok és pártonkivüliek kapcsolatára korlátozza, vannak olyanok is akik a szocialista tábor gazdasági kapcsolatát értelmezik alatta, a K.G.S.T. rendszerre gondolnak. , A korábbi években találkoztunk olyan munkás véleménnyel, hogy ők tartják el a műszakiakat és alkalmazottakat, akikre véleményük szerint nincsen szük­ség. Politikai munkánk és gazdaságszervező tevékenységünk hatására, amely szem előtt tartja a K.B. határozatát az alkalmazotti létszám csökkentésére, a munka racionalizálására, ilyen megnyilatkozások nincsenek. Dolgozóink állandóan felvetik a kisiparosokkal szemben folytatott pártpo­litikánkat. Az a véleményük, hogy a különböző gazdasági szankciók ellenére is érdemtelenül kiválságos gazdasági előnyöket élveznek, ami különösen a mi szakmai területünkön nyilvánul meg élesen. Az ötvös iparban dolgozó kisiparosok nem közszükségleti cikket gyártanak, legalább is olyanokat nem amiket az állami szektor ne tudna előállítani. Javító tevékenységükre sincs szükség, mert ezt a tanácsi vállalat ellát­ja. Termékeik nem egyedül álló, különíts kivitelűek, ellenkezőleg jelentős ré­szük izlésrontó, vallásos érzület kihasználók, főleg a haszonszerzést szolgálják. Véleményünk szerint ezek a kisiparosok népgazdasági szempontból is nagyobb hasznot jelentenének, ha az állami vállalaton belül mint ötvös szakmunkások elősegítenék export megrendeléseink kielégítését. J/: iS _ _ ________________________•—_____________________I

Next

/
Oldalképek
Tartalom