Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság VIII. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1962 (HU BFL XXXV.13.a/4)
1962-07-25
*- 12 -Üzemek, intézmények és klinikák között létrejött kapcsolat jó, ezt tovább lehetne fejleszteni. Ami az anyagot illeti: nem tudunk más csinálni, mint elfogadni, legfeljebb megpróbálnánk konkrét!zálni. Az a megállapitás, hogy "as orvosetikai kérdéssel jelenleg nem időszerű foglalkozni" nem fogadható el, valószinü a feljegyzést készitő elvtársak sem igy gondolták. Somogyi elvtárs: arról hogy nem érdemes beszélni róla, nem időszerű, nem fögadható el. Nem lehet lemondani arról, hogy állandóan napirenden tartsuk és foglalkozzunk vele, mert a vita is mutatja, elég sok probléma van, tehát foglalkozni kell vele. Az Orvosi Rendtartásra nem lehet mondái, hogy rossz, de elég sok "kiskaput" hagy maga után, sok probléma van vele. De, általános vélemény és a jelenlegi körülmények is tükrözik, hogy kicsit 1 _N előremutató. Természetesen azzal eredményt nem érünk el, ha csak szidjuk, hanem meg kell állapítani mi a jó és pótolni kell a hiányosságokat, igy nyilván jobban mód lesz arra, hogy megfelelően koordináljuk a dolgokat. Véleményem változatlanul az, hogy az orvosegyetemi helyzet egy szocialista morált tükröz, - az adott körülmények között. A kérdések között olyan is elhangzott, mely túl megy az Orvosegyetem problémáján. Ilyen: sajtó, bér, stb. kérdések. Konkrét és burkolt kérdések után sem fogom az egészségügy kérdéseit elemezni, de azért el kell mondani: tudjuk, hogyan állunk az iparban, a mezőgazdaságban hogyan haladunk előre, vagy mi várható kultur és egyéb vonatkozásban, de nagyon kevés van a szocialista egészségügy jobb kidolgozásában. Még nem tettünk meg mindent annak érdekében, hogy pontosan tudjuk milyen legyen a szocialista egészségügy, holott úgy mi is könnyebben tudnánk előbbre menni. Vagy, ma amikor fel van emelve a középkáderek fizetése, 800-II00 Pt-ot kap egy ápolónő - ez magáért beszél - és nem biztos, hogy ennek igy kellene lennie. Szakszervezet kérdése: nálunk és a többi intézményekben is a gyakorlat az, hogy e feladatot a szakszervezet viszi, csinálja. De ettől függetlenül is taggyűlésen, pártcsoport értekezleteken, VB, PB ülésen vitattuk, s foglalkoztunk vele kari ülésen, volt egyetemi tanács előtt, tehát eléggé napirenden van. A taggyűlések nem voltak rosszak - még szakszervezeti vonalon sem - de kari ülésen, ahol ott voltak az egyetemi professzorok, elég tészvétlenség volt, pedig egyik alapja valóban az egyéni példamutatás, s e feladat a kommunistákon túl, a professzoroké lenne az irányadó. Az tükröződött, hogy itt nincs e kérdésben őszinteség, s nem is szivesen szólnak hozzá ehhez a kérdéshez, - ennek a kérdésnek a vitájánál is volt olyan professzor, aki a káderutánpótlás kérdéseiről beszélt, erről tudomást sem véve. Hárs elvtárs felvetése nyilván félreértés lehet, mert én sem ' tudom másként elképzelni, hogy minden beteg egyforma ellátásban részesüljön és ennek biztosítása érdekében megfelelő betegellátást kell biztosítani, - de ez sok .mindennel összefüggésben van. Nagyon sok indokolatlan követelés is van a betegek részéről. Egyébként nagyon komplex ez is, mert mi indokolt, mi nem, ezt nagyon nehéz megfogalmazni. . / . ______________________________ .T '
