Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság VIII. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1962 (HU BFL XXXV.13.a/4)
1962-07-25
Találkozunk olyan kérdésekkel is mely látszólag nem morális ügy, de alapja annak, hogy valaki etikusan él-e, vagy sem az intézetben. Ha az urvosegyetemet fejlődésében nézzük az a helyzet, hogy a kommunista orvosképzés terén az oktatóba professzorok szakmailag megfelelnek az 1965-ös színvonalnak, de a középkáderek nem felelnek meg az 1962-esnek sem. Számosán elmennek - jó nővérek, jó dolgozók - az alacsony kereset miatt. Mit lehetne itt tenni? Mindenütt elő jön a béralap kérdése. Fizetésemelés nem lehetséges, de bizonyos létszámemelés számításba jöhet, mert erre lehetőség lenne és ezzel az etikai légkört is lehetne növelni. Melyek az etikai ügyek? Az Etikai Bizottság működése - Budapesten és az országban egyaránt - ma már lényegesen jobb, mint korábban volt, amikor is az adminisztratív rész volt döntő súlyban. Pl. a 4.000 Ft-os esetnél és más ügyekben is igen sok volt az adminisztratív ügyintézés, s zömmel voltak olyan loo Ft-os esetek, ^ vagy hogy úgy mondjam "tyuk-perek"• A 4.000 Ft-os esetnek is van vagy másfél kg. aktája és igényelt vagy másfél hónapos levelezgetést, stb. Ezekből az ügyekből nem lehet lemérni a morált és azt sem, hogy ebből vonatkoztatja, egyetemi vonatkozásban milyen. Mester elvtársnő: á bizottságban Serényi elvtárs volt jelen és meghivtük á VB-re, - 0 megszokott pontossága ellenére - nem tudom miért nem jött el. Almáéi elvtárs volt olyan figyelmes, mikor megtudta, hogy VB elé kerül az anyag, a maga vonalán megnézte mi ebben a helyzet. Serényi elvtársnak az a véleménye, hogy a kerület orvosetikai helyzete az anyagban benne van. A kiegészítő jelentést az Ágit.prop. Osztály mellett működő Bizottság állította össze. Megkérdeztem miért gan ez a megálla^ pitásuk, az volt a válasz, hogy a jelentés egészében nem felel meg a tényleges helyzetnek. Az orvos és a beteg viszonya annyira adott, hogy konkrét dolgokkal nem tudják alátámasztani az orvosetikai kérdéseket. Én a személyes tapasztalataim, beszélgetésem során nagyon sokat tudnék mondani, de ezek az elvtársak sem jönnének el bizonyítani. A bizottság azt állítja, hogy az agitációnak nincs talaja, légüres térben mozognak, u.i. a rendelkezés felemás "kiskapukat" tartalmaz. Amennyiben az orvosok és főleg az ápolószemélyzet anyagi helyzete kulcskérdés, meddővé válik minden agitáció. Ellenben saját tapasztalatom, hogy a körzeti orvosokkal szemben, nagyon sok dicsérő szót lehet hallani, mert nemigen tesznek beteg és beteg között különbséget a klinikai gyógykezelések alkalmával. Talán egy dologban nem értenék egyet Serényi^elvtárssal: szerintem a kommunista orvosoknál nagyobb igénnyel léphetnénk fel. Ugyanakkor a fiataloknál tapasztalunk egy nagyfokú türelmetlenséget, mert maga előtt látja a "nagymenőket", mig ő "végignyomorogja" az egyetemet- itt azokara utalok, akik hozzánk tartoznak osztályhelyzetüknél fogva, tehát a legértékesebb anyagról van szó - s jelenleg is elég nehéz anyagi helyzete van. . / . .... ' ■ ' ...1 40
