Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság VIII. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1962 (HU BFL XXXV.13.a/4)
1962-03-07
Az a tapasztalat, hogv a műszaki intézkedési tervet, a tervek elfogadása után állítottak össze és ez nem ösztönzi a gazdasági vezetést arra, hogy annál többet valósítson meg, mely a több, jobb és eredményesebb munkához szükséges lenne. Nem lehetne-e azt a módszert követni, elérni egy sor vállalatnál, hogy távlati műszaki intézkedési terveket dolgozzanak ki - pl. 1952-ben dolgozzák ki 1963-ra - a lazaságok felszámolására készítsenek tervet, s ezen belül is az egyes feladatokat meg lehetne szabni, mely egyben alapját képezhetné a beruházás oknak is. Itt legtöbbször az a probléma, ha kérnek cgy-egy összeget a minisztériumtól, azt műszaki dokumentációval nem tudják alátámasztani és igy utána jön az alkudozás, holott a műszaki dólaiméntáclóval tudnák annak szükségességét bizonyítani. Pártszerkezetek politikai munkája gazdasági kérdésekben: nagyon egyet tudok érteni Suhajda elvtárssal. Azon kell igyekezni, hogy minél többet tudjunk segíteni a pártszervezeteknek. Nincs különösebb hiányosság abban, hogy a titkárin kapott értékelést leviszik, k de azt már nem tudják, hogy utána mi legyen a következő lépés. á" Ennek megoldására terveket kellene készíteni, meghatározni, hogy azt kikkel beszéljük és beszéljék meg - ennek alapján mi is sokkal hatékonyabbban tudnánk segiteni és ellenőrizni. Javaslatom az, hogy vag/a Gí/IB-nak, vagy az Üzemi cs portnak át kellene tanulmányozni ezt az anyagot és egy olyan értékelést kialakítani, melyet a pártszervezetek titkárai felé kellene levinni, hogy ennek alapján milyen munkát kellene nekik kifejteni az I.félévben és azt követően is. Azt is meg tellene mondani, hogy bizonyos kérdésekben milyen jellegű munkát végezzenek. Mindeze előbbre vinné a munkát. ICováes elvtársi a Ganz-Mávag beruházásához hozzá koll tenni azt, hogy a vállalat nagyot akart markolni és igy a felügyeleti szerv felé irreális igényekkel lépett fel. Ebben közrejátszó tényező volt az is, hogy a vállalat a belső tartalékait nem mérte fel, bár lehet _ eddig nem is volt rá lehetősége, de viszont a felügyeleti szervek erre is építettek, mert tudták, hogy egy sor dolgot saját erőből meg tudnának oldani. A leltározás helyes megszervezése sokat segített és sokat hozott felszínre - 1959-ben loo, 196o-ban 9o m/Pt-ot - de a probléma még máig sem megoldott, mely a készletgazdálkodás terén mutatkozó hiányosságokból következik. Sokat gondolkodtunk azon, hogyan határozhatnánk meg ezzel kapcsolatosan a pártszervezetek feladatait. Akárhányszor néztük e kérdést, mindig oda jutottunk, hogy a feladatok rögzítése megvan és az tartalmában helyes. Nekem az a véleményem, nekünk most feladatunk ezen határozatokat elővenni és a belső-, valamint külső apparátus munkájának középpontjába helyezni és biztosítani a megoldását. Amennyiben ez meglesz, úgy érdemben fogunk tudni előre lépni. Merbler elvtárs hozzászólásával nem értek egyet, mert helytelen az a megfogalmazás, hogy a túlóra a normarendezés alacsony szintjét mutatja - ezzel nem lehet összefüggésbe hozni. A túlórák ilyenmérvü növekedése mutatja a tervszerűség hiányát és ennek következtében a grogramszerütlenséget és a vezetés területén jelentkező hiányosságo-Másik, a műszaki_intézkedési tervekkel kapcsolatosan sem helyes igy 2- felvetni, mert hiba, hogy a vállalatok a műszaki intézkedési tervei— • két csak a terv jóváhagyása után tudják elkészíteni - ez hiba. . / . ______________________________________________________________ d_______) I- 9 -' -V . .. - •
