Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság VIII. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1961 (HU BFL XXXV.13.a/4)
1961-01-11
rz - I-----------------I-------------------------j---------------------------------------------------------------------rí-lőném ő csinálta, másrészt szerintem az az időszak, amióta 6 igazgat, kevés volt arra, hogy ezen rnélyenfekvő dolgokat megoldja. Másik kércés: nézhetjük úgy is mennyire oldhatta volna meg az igazgatás ezzel a párttagsággal, mennyivel többet, mint eddig tett. A pártszervezetben ott látom a fő problémát, hogy ezen rendkivül kusza helyzetben - mert igy van - nem találta meg a megoldások módját, nem találta meg, mi a fő feladat politikailag. Ahogyan én látom, nem ott kezdődik a probléma, hogy bizonyos tananyagot úgy tekintenek, hogy az megfeleljen a párt politikájának is a proletárdiktatúra jelenlegi követelményeinek, hanem ott is probléma van, hogy minden tanár másképpen tanit bizonyos tananyagot, tehát nemcsak a marxizmust nem tanitja, hanem egy-egy korszakot, ahány tanár, annyiféleképen tanit. Itt kezdődik a bonyolultság a pártmunka tekintetében és szakmai oktatás tekintetében is. így történhetett meg az is, hogy kétféleképpen vizsgáztak a hallgatók. Ezért a Minisztérium Művészét oktatási Főosztályát tartom felelősnek. 1 Én megkérdeztem, hogyan egyeztetik a tanárok a munkamenetét és milyen lehetőségek vannak arra, hogy figyelembe vegyék a hallgatót. Lehetnek különböző felfogások, de mégis ma már ott kellene tartani, minden tanár "egy nyelven tanitson". Ez nincs biztosítva és ilyen Viszonyok között nagyon nehéznek tartom a pártszervezet munkáját, mórt minek alapján kapcsolódjanak az iskola óletéhez - külön minden tanái* más, más elképzelése alapján. Nincs egy gerinc, amihez kapcsolódjanak, s ezért gyakran tűzoltó munkát végeznek. Borgl elvtársnő: a pártszervezet elsőrendű feladatának tekinti az iskola rendjéhez tartozó munkát. Mi a szükséglet, mit érzünk hiányosnak és mi az akiben javulás mutatkozik? A hiányosságok nem most lettek felismerve és amit mi adtunk Mester elvtársnőnek, az egy hosszabb időre visszamenő helyzet értékelése. Szükségletok, hiányosságok: az ellenőrzés kérdése, mely benne volt mindenkinek a felszóllalásában. Ehhez kitűnő apparátus kell és ez az apparátus nincs kézben tartva és a tanulmányi osztály^munkája laza. Az ellenőrzés tartalmilag hiányos. Meg kellene határozni, hogy ki kit és hogyan ellenőriz. A Színész tanszak már kezdett kialakulni. Adám Ottó azt akarja, hogy a színész felvételt úgy csináljuk, hogy ők mondják ki az utolsó szót és a Csucsbizottság mindent intézzen el előbb. Vagy Olty elvtársnő fogja a Színész Tanszék munkáját ellenőrizni. Vagy Várkonyi nem szívesen veszi, hogy Adám Ottó őt ellenőrizni akarja. Ilyesfajta érzékenység van. A vizsgákon megtudni az eredményt már késő. Valamennyire javul ez a helyzet, de nem elég objektív, mert vannak szakmai összefonódások "Ami kint van a területen, az bejön a szobába is". Tanulmányi osztály lazasága: a fegyelmik megindítása attól függött, hogy én kértem és mikor tudtam Olty elvtársnővel beszelni, 0 követelte, hogy ezeket tartsák meg, de a megfelelő ellenőrzést már elmulasztotta. A szakmabeli oktatásban is tudjuk évek óta van panasz. Egyáltalán a magyar színészek között kevesen beszélnek jól, érthetően, szépen. Már itt is van javulás, de mégis mi a valóság, A zenetanszakon megkérdeztem az énektanárt, hogy hányszor voltak órán ós kiderült, hogy a 13 alkalomból 11-szer, de^volt olyan is, aki egyszer sem. A tanár miért nem kényszerítőt te őket arra, hogy rászt vegyenek az érákon és ezek hogyan fognak az anyagból levizsgázni, Pl. Mécs Károly azért nem jár, mert a Petőfi Színházban kapott egy kitűnő énektan4rt, holott rendelkezés van rá, hogy a tayalvi mulasztásait is pótolnia kell. Itt felmerül az apparátus ellenőrzésének kérdése ^^_______________
