Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság VIII. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1960 (HU BFL XXXV.13.a/4)
1960-09-01
* ’ ' ------TTM t 3 ) f fCL j i- 7 - ikt 1 Termelés ellenőrzése, a szocialista munkabrigádok segitése: termelési egységenként vannak megszervezve, másként nem is lehetne elképzelni és ezekben van egy-két párttag. Itt bármi történik, azt felhozzák, a pártcsoport összeül és megvitatja. Előny számunkra az is, hogy itt zömében régi dolgozók vannak, akik a munkában is összekovácsolódtak és úgy néz ki, hogy innen is fognak nyugdíjba menni. Végezetül még annyit, hogy a jelentés fedi a valóságot, bár nem egy esetben a tapasztalat az, hogy túlzások vannak és mi dolgozók erre igen érzékenyek vagyunk. Bakó elvtár3nő: azt hiszem igazuk van a VB tagoknak abban, hogy az anyag elfogadható, bár az elvtársak arra törekedtek, hogy a tapasztalatokból a jókat mutassák meg és tudjuk, hogy nem ez az általános. Tihanyi elvtárs azt állitja, nem lehet megállapítani, hogy melyik az általános, szerintem meg lehet állapítani, mert látja ^ az ember, mennyi működik jól és mennyi a gyenge és itt látni lehet, hogy melyik a több. A titkároknak tudunk olyan értékelést adni, hogy jelenleg mi a jellemző. Egy sor helyen van jónéhány olyan pártcsoport, amely jól végzi a munkáját, s melyeket oda lehetne állítani jó példának. Szerintem mindenütt vannak olyanok, ahol jól megy a munka és vannak olyanok, melyek gyengék. Bizonyos, hogy nagymértékben függ a dolgok menete attól, hogy milyen a pártcsoport és milyen a pártvezetőség, hogyan irányítja a munkát. Ha arra törekszik a pártcsoportbizalmi, hogy erősítse a pártszervezetet, akkor megfelelő, ha nem, akkor le kell cserélni. A jó és gyenge pártcsoportokat elemezve, a többségüknél még gyengén megy a munka. Mi mégis azért inkább a jókról beszélünk, mert azt tartjuk követendőnek. Természetesen minden titkár elvtárs vizsgálja meg a saját területét. Feladat: bizonyos jó dolgokat elterjeszteni és általánossá tenni é3 ide kell kapcsolni még azt, amit Hárs és Benczekovits elvtársak mondtak, hogy azokkal a pártcsoportokkal kell behatóbban foglalkozni, ahol hiba, hiányosság van. Bizonyos dolgokat pedig mindenütt el^ szeretnénk érni, éspedig azt, hogy a pártvezetőség rendszeresen - legalább kéthetenként - hívja össze a pártcsoportbizalmiakat és beszélje meg a feladatokat, attól függően, hogy ott mi van. El kell érni, hogy a pártcsoportokon belül az legyen a fő kér- ; dés, hogy melyik párttag, mit csinál és tudja a pártcsoportbizalmi, hogy ki mit végez és erről számoltassa be a párttagokat. Minden párttag foglalkoztatva legyen és a későbbiek során pedig fel kell mérni, hogy ki és hogyan van foglalkoztatva. Ez a naplóban legyen lefektetve. A párttitkárok igyekeznek minden feladatot maradéktalanul elvégezni és nincs idejük arra, hogy leüljenek az emberekkel vitatkozni és ebből adódik az, hogy ha megkérdezzük egy-egy kérdésben mi a dolgozók véleménye, választ csak úgy kapunk, ha akkor megkérdezi a dolgozókat, az aktívákat. Sokkal kedvezőbb lenne, ha’ a titkárok azzal jönnének felénk, hogy egyik-másik dolgozótól ezt, meg ezt hallották. Másik, tartalmilag központi kérdés - üzemben, vállalatoknál egyarátn - a termelési kérdésekkel foglalkozni. . 1 . / . I í C í : • .
