Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság VIII. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1985 (HU BFL XXXV.13.a/3)
1985-02-06
— --------------------------------------------------—— —----------------■—-— -------------------------------------------------------------------------------------------------------—r_J | „ 7 A párttagok egyöntetű véleménye, hogy a népgazdaság elé kitűzött célok elérése érdekében jobban kell dolgozni. A hatékonyság növelésének jelentős tartalékait a munkafegyelem javításában, a felesleges munkahelyek megszűntetésében, az Indokolatlanul magas alkalmazotti létszám csökkentésében, az üzem és munkaszervezés színvonalának javításéiban minden vállalatunknak fel kell tárni, tervező munkájában hasznosítani. Úgy népgazdaásgl, mint vállalati szinten a munkaerő következetes, céltudatos átcsoportosításával segiteni kell a műszakszám növelését, a nagyértékű berendezések jobb kihasználását. A VII. ötéves tervtől dolgozóink fokozatos javulást várnak, mely -k tovább erősiti a népgazdaság stabilitását, lehetőséget biztosit az életszínvonal emelésére, megalapozza a népgazdaság irányelvekben felvázolt fejlődésének dinamikáját. Nem ilyen optimista a várakozás az építőipar továbbfejlesztésével szemben, nem látható garancia a gyors javulásra, érthetetlen, hogy ez az iparág ilyen színvonalon tevékenykedhet büntetlenül. Egyöntetű véleményük, hogy a párt gazdaságpoli tikiíj a kiállta a gyakorlat próbáját, alapvető módosításra nincs szükség, de határozottabb, következetesebb számonkérés szükséges a párthatározatok és állami rendelkezések végrehajtásának elmulasztásáért. Dolgozó kollektíváink aktív munkájukkal fejezik ki egyetértésüket a kongresszusi, felszabadulási munkaverseny, az irányelvek célkitűzéseivel, de szükségesnek tartják a szocialista munkaverseny és a brigádmozgaiom tartalmi erősítését, továbbfejlesztését. A külgazdasági egyensúly, a fizetőképesség megőrzése rendkívüli terheket rótt a népgazdaságra. A tagság elfogadja, hogy társadalmi méretekben az életkörülmények javítására hozott határozatok teljesültek, de a lakosság többsége úgy érzi életszínvonala csökkent és aggódik a további csökkenés miatt. Elsődlegesen a bérből és fizetésből élők érzik, hogy a jövedelmek emelkedésének mértéke tartósan nem éri el az áremelkedések mértékét. Fontosnak tartják a fő munkaidőnben végzett munka becsületének helyreállitását azzal is, hogy az e területen végzett hatékony munka ellenértéke biztosítsa az életszínvonal emelkedését. 2 0 w*. • •
