Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság VIII. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1967 (HU BFL XXXV.13.a/3)
1967-07-07
---.-------------------------------------------------—-----------------------------------------------------------—---------------------------z , - 6 - 6 2, 2,5 %-os növekedése van a Postának és főleg külföldi viszonylatban. A mennyiségi munka mellett, a minőségre is nagy súlyt kell helyezni, a e téren előre kell lépni annál is inkább, mert az uj gazdasági mechanizmusban jelentősen fog növekedni a Posta forgalma. /A vállalatok termékeik elhelyezése céljából nagyobb mennyiségben fognak levelezni, propagandaanyagokat szétküldeni, stb./ Az a bizonyos önállóság, szakvezetés, egyszemélyi felelősség kérdése: itt már sok minden elhangzott a hivatali pártszervezetek hatáskörével kapcsolatban a Kongresszus határozata alapján, s bár van javulás, de korántsem kielégítői Ezzel is behatóbban kellene foglalkozni és közelebb vinni a megoldáshoz. Somogyi elvtárs: /BPB/ A beszámolóval, ami elhangzott a kerület munkájának értékelését illetően és a Központi Bizottság üléséről adott tájékoztatóval egyetértek, s ezért nem is annyira közvetlenül a beszámolóhoz, mint inkább a felszóllalósokhoz kapcsolódnék. Végh elvtárs kérdésként felvetette a kapitalista fize, tósi mérleg egyensúlyának problémáját és javasolta; meg kellene nézni, hogy a kapitalista importot hogyan lehetne átterelni szocialista relációra, illetve hazai anyagfelhasználásra. Ahol ezt meg lehet tenni észszerű, csinálni kell, de azért nem ilyen egyszerű a dolog. Ennek az egész fizetési mérleg egyensúly hiánynak nem szábad bárkiben is olyan nézet alakuljon ki, hogy túlzottan sokat importálunk. Ez a fizetési mérleg egyensúly eredményeinknél, a tudatban megfelelő helyre kell körül jön, nem szabad tőle megijedni, de nem szabad lebecsülni sem. A fizetési mérleghiány nem egy sajátos betegség, ez a tőkés országokban is előfordul. Nálunk Az a probléma, hogy évek óta visszatérő jelenség és ebből kell kikerülnünk. A helyzet nem olyan katasztrofális, mely a mi gazdasági helyzetünket felborítaná. Forintra átszámítva, ez az egyensúly hiány 2 - 2,5 milliárd forintnak felel meg és ez nem jó, de a népgazdaságnak ki kell bírnia. Felmerül a gondolat, lehetne csökkenteni az importot. Igen, de ez feltétlenül kihatna későbbiek folyamán az exportra is. Vagyis, az i port helyreállításánál nemcsak az import, hanem az export is csökkenne és egyben kihatna belső áruellátásunkra, mert amit beiiozunk, az nemcsak a tőkés, hanem a Szocialista országokba menő exportot és a hazai belső áruellátást is segíti. Felvetődhet az a gondolát, azért állt elő ez a deficit, mert többet fogyasztunk, mint szabad lenne. Ez nincs igy, a beszámoló is érintette. Nem fogyasztunk túl, 1 % termelékenység növelésből o.3 % az, melyet mi fogyasztásra fordítunk. Nem itt van a tulajdonképpeni okai nem a fogyasztás csökkentésével kell a fizetési mérleget a helyére tenni. Oka: - és ezt azért teszem szóvá, mert a VIII.kerületben is jónéhány üzem exportál és jövőbeni munkájuk szempontjából figyelembe kell venni ezen körülményeket - gazdaságtalan a mai exportra való termelésünk, igy tehát a minőséget kell megjavítani és azt kell elérni, hogy ugyanabba az importanyagba tegyünk több minőséget, jobb munkát és ezen keresztül próbáljuk növelni az exportra kivitt áruíínk mennyiségét. Ez a megoldás igazi útja. A Központi Bizottság nem tervez valamiféle gyors sikereket és a beszámoló is említette, hogy az 1969*-bes határidő eltolódik, mert nem lehet drasztikus módszerekkel helyreállítani g. fizetési mérleget, hanem szisztematikus'munkával megvizsgálva, hogyan lehet az exportunkat jövedelmezőbbé tenni. Az exportnak gazdasági életünk szempontjából nagy a jelentősége és a továbbiakat nézve, nemzeti jövedelmünk fokozását tekintve, feltétlenül növelni kell az exportot is. Pl: hasonló nagyságrendű, de gazdaságilag fejlettebb európai országokat tekintve, mint Svédország, Dánia, Hollandia, ahol az egy főre jutó 1 $ külkereskedelmi tevékenység van, ez nálunk 2 #. Világos, ha nemzeti jövedelmünket fokozzuk, abból a fogyasztásra is többet tudunk fordítani. Itt jön viszont az a gond, hova menjen az export? Mi a gazdaságilag közepesen fejlett országok közé sorolhatók vagyunk és igy betörnünk n kapitalista országok piacaira nem könnyű dolog, különösen ha j . / .
