Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság VIII. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1961 (HU BFL XXXV.13.a/3)
1961-10-16
; ' , ' • II i _ g _ « 1/ B:LzcImatlans ág a párt önkivüliekkel szemben - kommunisták az egyedül megbízható emberek ebben az országban. Meg kell mondani elég széles körben tapasztalható ee a kommunisták között. 2/ Amit nem szívósan ismernek el, ez a féltékenység. Az elvtársak egy része féltékeny azokkal szemben, akik alkalmasak lennének bizonyos poziciék betöltésére, mert úgy érzik, ha oda kerülnek, azzal a kommunisták kerülnek háttérbe. 3/ A liberalizmus ellenhatásával szemben jelentkeznek ezek a nézetek. Példa erre a vasút területe, de nem csak itt, hanem mindenütt, ahol káderproblémával nap, mint nap találtózunk. Olyanok kerülnek be egyes posztokra, ahol megmutatkozik bizonyos elvtelenség és ilyenkor nagy hatásként jelentkezik az elvtársakban türelmetlenség, bizalmatlanság. Konkrét ^példákat hoznak fel arra, hol vannak pártonkivüliek nemmegfelelőek vezető posztokon. Mi a megbeszéléseken próbáltuk megmagyarázni, hogy ez az álláspont szemben áll a pártonkivüliek funkcióba állításával azért, mert elszigeteljük a kommunistákat a becsületes pártonkivüliéktől, más- 1 részt ezek elkedvetlenednek, mert nem látnak perspektívát. Ha úgy érzik, hogy nem tudnak előre menni, akkor ezek munkájukban, tevékenységükben nem adják azt, amit tudnának adni akkor, ha a szövetségi politika káder területe megfelelőbb, egészségesebb lenne. Támaszkodva a Budapesti PB egyik ülésére, ahol értékelték a szövetségi politika tapasztalatait - miben látjuk ezen területen a nézetek torzításának okait? A szövetségi politika alkalmazása terén elsősorban elméleti gyengeség, felkészületlenség mutatkozik,- ezt a Budapesti PB anyaga is felveti, de saját tapasztalat is - elvtársaink egy részénél még mindig megvan az 1956 előtti ideológiai munka bizonyos hiányossága és hibája. Ez a dogmatizmus eredményei a mi elméleti munkánkban is. A Budapesti PB anyaga felveti, hogy az antagonisztikus osztályellentétek túlzott előtérbe állítása, az osztályharc állandó éleződéséről és élesedéséről szolé tanítás az elvtársak egy részében ^ olyan elméleti alapokra és olyan nézetek alapjait rakta le a szocialista építés jelenlegi szakaszában, hogy képtelenek lépést tartani, megrekedtek, nem képesek túljutni rajta. Nem voltunk képesek 1956 előtt és ennek maradványai megvannak jelenleg is. Nem mindig tudjuk elég világosan megmagyarázni, hogy az antagonisztikus osztályellentétek mellett, fennállnak a népen belüli ellentmondások is. Az osztályharcot és a szövetségi politikát elég sokan - még a mi elvtársaink közül is - szembeállítják egymással; vagy osztályharc, vagy szövetségi politika. Ha osztályharc, ez azt jelenti, hogy nekünk állandó harcot kell folytatni a parasztság, az értelmiség, a kispolgárság felé. Másik oldalon úgy jelentkezik, ha szövetségi politikát folytatunk, akkor vélre kell tenni az osztályharcot, mert ezzel elrettentjük, éltaszítjuk a mi szövetségeseinket. Nem látják ezek az elvtársak, hogy a szövetségi politikai jelenlegi alkalmazása, az osztály harca jelenleg 196o-ban, 1961-ben, 1962-ben és a további években folytatott osztályharc specifikus formája, amikor nem antagonisztikus, a velünk ellentétes osztályokkal folytatunk harcot, hanem az emberek fejében lévő ellenséges nézetekkel szemben. Elméleti munkánk gyengeséségének egy másik területe: vannak, akik nem veszik észre, hogy társadalmunkban milyen változások mentek végbe az elmúlt esztendőkben. Nem veszik észre a társadalomban végbement változásokat és a társadalmi rétegek gondolkodásában végbement változásokat. Jizt mondják: a kispolgár, az kispolgár, az értelmiség az ma, mint 1945-48 között volt és nem veszik ____________________________ ________________ ___ __ _________________________,/ ____________________________________________________________________________________________________________________:_________________ V
