Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság VIII. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1989 (HU BFL XXXV.13.a/1)

1989-02-18/1

,40

J '

"*M '”IV ** ” ’ ** ” J |

*-70 '

Másik kérdés amiről szólnék az szintén olyan dolog amiről azt gondolom, hogy igen sokat beszélünk, de keveset gondolkodunk.

Egy modernizációs folyamatba kellene bekapcsolódnunk. Ennek a modernizációnak iszonyú sok áldozata lesz, egyetlen módon lehetne ezt a modernizációt kevesebb áldozattal létrehozni, hogy ha az értelmiséggel való foglalkozásunkat iskolával az úgyneveit legfontosabb infrastruktúrális beruházással foglalkozunk. Tessék megnézni a kerületben lévő iskolák helyzetét, tessék megnézni a felszerelésüket tessék megnézni azokat az embereket akik ott dolgoznak, Tudva azt, hogy a VIII. kerületi Tanács nagyon sokat tett az iskolák érdekében meg kell mondanom, hogy a megfelelő eszközeit nem vezetői kiváltságokra használta fel többnyire.

^ Mégis azt gondolom, hogy végtelenül kevés az amit ma a VIII.kerületi gyerekeknek adunk az iskolán keresztül, A VIII. kerületi értelmiségnek a politikán keresztül nyújtani tudunk. Cselekvési programban minden képpen ott kéne lenni, hogy az értelmiséggel beszélni kölcsönösen vitatkozni kell és ezt ne vegyék az üzemből jött munkás elvtársaink valami olyannak, hogy valami értelmiségi gőg beszél belőlem, mert persze az értelmiség a nemzet jövője, én szerintem egy munkás is tud értelmiségi módon gondolkodi, sőt olyanná kell tenni ezt a pártot, hogy a fejünk ugye határozza meg, hogy mi legyen benne. Egyre több gondolkodó ember legyen a pártban, de ehhez borzalmasan fontos lenne a meglévő erőinket a meglévő értelmiségi, szellemi szürke állománytjól használjuk fel. Egészen bizonyos, hogy én egy ilyen kerületi választás előtt összehívnám mindazokat a vezető értelmiségi embereket itt a kerületben, hogy megkérdezzem, hogy ő szerintük egy ilyen programban, melyek azok amelyek a legfontosabbak a kerületben a győzelem érdekében.

Már pedig mi nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy ne győzzünk egy választáson.

Felnőtté válásunknak két eseménye volt. Az egyik 1956. Amit a huszas évek elején éltem meg és a amit nem úgy éltem meg, amit a tankönyvemben a nyocadikos gyerekeknek leirtam, de itt miután Alaxa elvtárs arra hivatkozott, hogy a történelem tankönyvek summásan Ítélik meg az 56-os eseményt, kénytelen vagyok a saját ma még érvényben lévő, de már kitiltott könyvemet felolvasni.

i 20 I i