Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság VIII. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1970 (HU BFL XXXV.13.a/1)
1970-10-17
formája, de semmiesetre sem határozza meg a vállalaton belüli bérez esi formákat, ösztönzőket, vagy ife'élifrtp ellenösztönzőket. Azt jelenti ez, hogy az átlagbérszint-ellenőrzés körülményei között is elképzelhető egy vállalaton belül több gyáregységben, vagy üzemben bértömeggazdálkodás, vagy vegyesgazdálkodás, vagy egyéb bérformák is. Az elmúlt években bármilyen sok kritika érte \Iá> az á/tlagbérgazdálkodás rendjét, meg lehet állapítani, hogy a kerületi vállalatok egyike sem használta ki az ebben rejlő összes lehetőségeket. Az ú& jövedelemszabályozás körülményei között azért tartom szükségesnek ennek kihangsúlyozását, mert újabb lehetőségek vannak arra, hogy 3okolda - lubb és ösztönzőbb bérgazdálkodáai formákat találjunk, hiszen az új jövedelemazabályozás olcsóbbá teszi a bérfejlesztést és megdrágítja A' a létszámnövelést. A kerületi vállalatokat tekintve azt mondhatjuk, fhogy egyetlen létszámnöveléséhez átlagban 7o.ooo Ft/fő tiszta nyereség kitermelésének követelménye fűződik ahhoz, hogy a felvétel gazdaságos legyen. A másik elem a fejlesztés, mellyel kapcsolatban igen sok probléma merül fel a vállalatok szintjén. Hiába követ el mindent kormányunk a feszültség e téren való csökkentése érdekében, ha ez/ nem párosul a vállalati szintű törekvések azonos irányával. Divatossá vált, hogy a műszaki fejlesztést kizárólag a technika importjával, méghozzá lehetőleg tőkés importjával azonosítsuk. Két évtizedes - részben mérnöki, részben igazgatói - tapasztalatom alapján állítom, hogy e két évtized beruházási tevékenységéből származó gazdasági eredmény, nyel legalábbi azonos eredményt - de inkább többet - adott a gondolkodó munkás és alkotó műszaki munkaeredménye. A fejlesztési politikát vállalati szinten is a realitásokhoz é3 a népgazdasági helyzethez kell igazítani, hogy a várt egyensúly követelményeit megteremtsük. Nagy fontosságot tulajdonítok az elkövetkező néhány évben a munka és vezetés minden szintjén, az adaptációs képességnek. Az adaptációs képesség gazdasági értelmezésben nem csupán a szoros értelemben vett alkalmazkodási képességet jelenti, hanem azt, hogy munkás és vezető, politikus és közgazdász hogyan képes kiválasztani az ismeretanyagok dömpingjéből azt, amire munkájában szükség van, hogy sajátítja azt el és munkájában hogyan hasznosítja. 2 37- J ^ ... _______ i-2-a ♦ - • •
