Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság VIII. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1962 (HU BFL XXXV.13.a/1)
1962-10-20/1
- 45 -Maszon Imre elvtára; Kedvea Elvtársak! Tisztelt Pártértekezlet! Abban a szerencsés helyzetben vagySk, hogy egyszerre három funkciósként szólalhaok fel ezen az értekezleten. Mint KISZ titkár /Állami Pénzverde KISZ titkára vagyok/, mint a vállalat pártvezetőségének tgja és mint a kér. KISZ bizottság tagja. Ezt azért kivánom előrebocsájtani, mert felszólalásaimnál most ez a három munkaterület élesen elh&árolódik . Nem szeretném a pártértekezletet KISZ üléssé változtatni - és elnézést kérek, de mivel elsősorban KISZ titkáp vagyok, erről a munkáról beszélek. Borovitz elvtárs részletesebben beszélt erről, de kicsit általánosságban. Szeretném egy-két mondatta-] az Állami Pénzverde KISZ fiataljainak munkáját elmondani. Talán arra a területre térek ki,amelyik a legfontosabb a párt szempontjából és természetesen a KISZ szempontjából is. Ez a terület a gazdasági munka. Az Állami pénzverő exportra termelő vállalat és a fő cikkei a világ minden tájára elkerülnek. Azt hiszem, ez. köztudomású,amiket gyártunk luxus tárgyait képeznek és a mi munkánk függ ,mint ilyen a nanzetközi helyzettől is. Azok a fiatalok, akik a pénzverőben dolgoznak, zömében brigádokban végzik munkájukat és az ifjúsági export brigád cimért küzdenek, és készitik el azokat a gyártmányoká, amelyek öregbítik a magyar ipar hirnevét. Büszkén mondhatom,hogy a vilagszinvonal tekintetében versenyképesek ezek a cikkek, amelyeket fiialjaink készítenek. Az elmúlt években igen komoly problémát okozott a nálunk dolgozó idősebb ötvösmestereknek, hogy valyon mi lesz a szakmával, mi lesz a magyar ötvösséggel,ha nem lesz megfelelő utápótlás, ha kiöregszenek a szakmából, ki fogja tovább vinni. Nem biztak a fiatalokban. Olyan kijelentések voltak,hogy ha "letesszük a lantot, vége az ötvös iparnak és Magyarországon meg fog szűnni". Nem ez történt. A pá*'tszervezet és KISZ szervezet bizot t a fiatalokban. Megalakítottunk egy tanműhely, ahol igen komoly létszámmal megindult a szakma utánpótlás képzése és ma má. 3—+ évvel az események után nyugodtan merem mondani,hogy biztosítva van ezen a területen Í3 az utánpótlás és a magyar ötvösipar nem fog kihalni, kipusztulni, az öregebbek nyomdokába lépett a fiatalabb nemzedék 03 ha még nincs is annyi tapasztalatuk, de megvan minden remény,hogy pár éven belül mind azt,amit az idősebb mesterek tudnak, ők is megtanulják és megfelelő Ízlésükkel tovább fejlesztik az ötvös szakmát. Nem volt könnyű ennek a feldatnak megvalósitása. Nagyon kemény csatákat kellett vivnunk,hogy az idősebb régi generáció utat engedjen ennek a törekvésnek. De sikerült és ebben a harcban köszönet illeti a pártszervezetet, amiért minden vonatkozásban mellénk állt. Máaik terület, amiről szeretnék beszélni, ez a tanulás, amely úgy néz ki, hogy népi mozgalommá vált nálunk. A fiataloknak 80 %-a tanul nálunk is. Részben állami oktatásban, részben különböző szakmai továbbképzésen vesznek részt. Ezt akezdeményezést minden vonatkozásban támogatjuk és segitjük. Itt szeretnék reflektálni Pintér e. t. felszólalásához,aki felvetette az ipari tanulóképzést, hogy ott nem megfelelő apedagógia, mert egy 17 éves fiatal nem tudta,hogy milyen állam Szovj etunió. Én magam is szakoktató vagyok. Ez nem tipikus,hogy a mi fiataljaink ilyenek, hogy ennyire tájékozatlanok legyenek.Hogy a világtól ennyire el- * zártan éljenek, és ne tudjanak mondani Szovjetunióról. Talán ha — •“ T7 ' —
