Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság VIII. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1957 (HU BFL XXXV.13.a/1)
1957-06-01
Nekik való sajtószabadság volt a gyújtogatás, lnzitus. Gyakran beszélünk ma arról, hogy milyen volt és mi volt az irók? ujságirók szerepe az ellenforradalomban. Azonban az irókn- 1 is helytelen volna általánosítani. Ahhoz, hogy közelebb jussunk az igazsághoz, néhány dolgot szeretnék az elvtársaknak elmondani: Jó volt-e a sajtó az október 23.-a előtti években? Politikai helyzettel függ össze, tehát nem volt jó. Bakó elvtársnő nó.-y pontban foglalta össze azokat a hibákat, amelyet az ellenforradalomig vittek. Ugyanezeket a hibákat tükrözte október előtt a sajtó és igy természetesen nem lehetett független a hibáktól A pártban elkövetett hibák folytán elidegenítették a lapokat a tömegektől. Úgy, ho y a párt megnyilvánulásai egy sor esetben nem voltak őszinték, ugyanez volt a sajtó területén is. Az a na y uniformizálódás, amely nálunk az egész sajtóban végbem nt, az utóbbi években az olvasó már úgy volt vele: nem érdemes lapot olvasni, mert lényegében mindegyikben ugyanazt olvassa. A sajtóban elhall attak a’súlyos hibákat, nem irtak a kényes kérdésekről. Ennek következtében a munkája rendkívül módon megcsappant, ezekben az években. Politikai vezetése a sajtónak nem volt következetes, egységes, ez Mutatta azt, hogy a párt se* egységes, A pártvezetésben lévő egységhiány egyik oldalon, a másik oldalon az opportunista, revizionista nézetek jelentkeztek. A Nagy Inre csoport az Írókon kivül, az újságírók nagy csoportját sorakoztatta fel *aga mögött. A sajtót elöntötte ugyanez a helytelen bíráló hang, amely a Petőfi körben megnyilvánult, de ennek sokkal nagyobb hatósugara volt,,mert lényegében több ember olvasott újságot, mint aki a Petőfi kör vitáin résztvett. Minden újságírónak önkritikusan meg kell állapítani: igen keményen kell harcolni, hogy azokat a hibákat, melyeket elkövettek munkájukban, le tudják küzdeni. A 12 év eredményeiről ebben az időben egy szó sem esett, a revizionisták elleni harc ép úgy a sajtóban, mint ahogy az egész politikai életben, nem jelewtkeg-s zett. Nagy tanulság ez elvtársak! Az imperialisták nem véletlenül ajnározták az írókat, újságírókat. Sokkai korábban és sokkal jobban felismerték, hogy hogyan használhassák fel a maguk céljára. Azért szólok a pártértekezleten ezekről a problémákról, hogy a jövőben mi újságírók sokkul nagyobb támogatást, kapjunk a dolgozóktól, hogy megszűnjön a tömegektől való elszakadottságunk, A tőkéseknek, részvénytársaságoknak 3-4 ezres pld. lapjaik voltak. Sem-iesetre sem voltak ezek politikai vívmányok. Ugyanakkor abban az időszakban, mikor a Petőfi kör vitái voltak 3o-4o milliós példányszámban nyomták az újságot. /2.8oo-an fizettek elő dolgozók ebben az országban./ Abban a harcban, melyet a revíziónizmus teremtett, megkezdődött az újságban is az u.n. rehabilitáció. Érnek azért van jelentősége, mert a rehabilitálás nem egyszerűen azt jelentette, hogy igazságot igyekeztünk volna a sajtóban szolgáltatni, hogy azokat elsősorban, akiket sérelem ért s akiknek elsősorban kellett volna igazságot szolgáltatni. ‘ 7 • S . ' •* • - , • * -i
