Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság VII. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1988 (HU BFL XXXV.12.a/3)
1988-12-06
r n Vegyük tudomásul, hogy a szociálpolitikát ne a lakásokra, hanem adjuk oda annak az idős néninek, akinek 3 ezer Ft- a nyugdija. Végül még egy témára szeretnék reflektálni: az építőipari közösségek, hogy lesznek- e ilyen közösségek, ilyen vállalkozók, akik erre alkalmasak. Az építőiparban az elmúlt 3 évben egy olyan szervezeti átalakulás ment végbe, hogy lényegesen csökkent a nagy szervezetek létszáma és ugrásszerűen a több tizszererése nőtt a különböző kisvállalkozások száma. Itt pl. a leányvállalatok, gazdasági közösségek stb. Kijelenthetem, hogy az a tapasztalatom, hogy igen is van mindenütt vizszerelő. Itt nem erről van szó, hogy kisiparosok végezzék ezt a munkát. Igen jelentős ma a szabadkapacitás,- ez összefügg a beruházási politikánkkal az elmúlt időszakban - versenyeznek egy munkán. Több száz versenytárgyalást Írunk ki építőipari tevékenységekre, mint ami 3-4 évvel ezelőtt 2-3 vállalkozó ha jelentkezett, de ma van olyan, ahol 20 pályázó van. Ez mindenképpen a piac élénkülését hozza és ebben az irányban kell tovább menni. Végezetül még egyet: ma délután a Fővárosi Tanácsülésén voltam, aki a jövő évi költségvetés irányszámait tárgyalta és csak egyetlen egy számot engedjen meg a pártbizottság, hogy kiemeljek, abban a gazdasági helyzetben, ami a jövőre vár a fővárosi tanácsra. 1938-ban Budapesten a felújított lakások száma 11.900-ra fog alakulni, ami ebben az évben felújított lakások. így jövő évben azon megy a vita, hogy 10 ezer, vagy 9.500 lakás felújítására jusson pénz. Tehát az 50 %-ára sem jut pénz. Ez azt jelenti, hogy az elmaradt felújítások is csökkennek, de az időszerű felújítások gyakorlatilag megszűnnek. Dr. Veres Judith elvtársnő: én nem vagyok se IKV szakértő, sem más szakértő. Egy teljesen puritán ember, aki lakik, és különböző lakásokban laktam életemben. Nem akarom bemutatni az életrajzom. 45 után egy olyan lakásban laktam, ami 6 lakásos volt, és meg kell mondani, amikor a lépcsőn lecsúsztunk oda jött a háztulajdonos és nem akarom jelzővel illetni, hogy mit mondott. Amikor a házat államosították, még ott laktam közel 25 évig, meg kell mondani, hogy ki mit csinált, és a házat meg lehetet nézni, hogy milyen állapotban volt. Ezt nem történetiség szempontjából mondom el, mert utána egy olyan állami, uj házba, psnelházba mentem, ahol teljesen más volt a szituáció, de az állami lakás majd szövetkezeti volt. Tehát végig jártam az összes utakat. Attól függően, hogy milyen szociális helyzetben voltam. Egy kétségtelen, hogy itt akármelyik házban, bármilyen lakásban is lakott az ember, itt minden az egyénektől függött alapvetően, hogy a saját lakását és házatáját hogyan tette rendbe. Az, hogy rendes, tiszta volt a lakás, az függött a lakótól. Be lehet menni 5 lakásba és meg lehet nézni, hogy ki mit tart fontosnak Van olyan, aki azt tartja elsődlegesnek, hogy rendben legyen az otthona. Itt arról van szó, hogy a tulajdonkérdés milyen. Valóban politikai kérdés 3 lakáskérdés• Ne tegyünk általánosításokat. Komoly tudati kérdés is van, nem anyagi • csak. Sokszor a házak vannak olyan állapotban, hogy senki nem törődik vele, és felelősségre sem vonnak senkit. Itt változtatni, ha magán vagy állami tulajdonban van - független attól. Igen is differenciáltan kell ezt a kérdést kezelni. Itt arról beszélünk, hogy a VII. kerületben mi a helyzet, meg kell állapítani, hogy itt rossz családi körülmények között, veszélyesztetettek és sok az idős ember. Erről beszélünk hosszú évek óta. L. --- i
