Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság VII. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1979 (HU BFL XXXV.12.a/3)
1979-07-17
r n- 6 -fogadta el ezt az árrendszert, amit ma is alkalmazunk. Jól indult a dolog, mert a gazdaságirányítás uj rendszere elindított az országban egy pezsgő életet. Az árpolitikában pártunk mélyen humánus elvekből kiindulva arra rendezkedett be, hogy az áremelést ne egyszerre zuditsuk a lakosságre. Ez 1973-ig jól is ment, amikor jött az árrobbanás. Hogy miért nem hamarabb oldottuk meg a kérdéseket? - hát utólag könnyű megérteni. Az 1973-as döntés helyes döntés volt. A párt eleve abból indult ki, hogy nem engedjük a dolgozókra az árrobbanás problémáját rázúdulni, abban bizva, hogy az árrobbanás következményei nem fognak ilyen hosszú ideig elhúzódni és a hazai épitő munka is jobban megy és csapkodhat az infláció körülöttünk mi meg tudjuk kímélni saját lakosságunkat. De ez nem következett be. Sajnos az árak azóta is tovább emelkedtek, s a munka sem alakult úgy ahogy kellett volna. Azt hiszem komolyan kell gondolkodni, hogy mikor kell és kellett volna lépni. A KB ülésen elhangzott, hogy erre ne rendezkedjünk be és lehetőleg ne túl gyakran legyen ilyen áremelést. Maga Kádár elvtárs hivta fel arra mindenki nek a figyelmét, s ha Kádár elvtárs ezt igy megfogalmazta ebben bizhatunk is. Felvetődik a kédés hogy nem kapkodás-e ez. Németh elvtárs is utalt arra, hogy ez a két intézkedés: termelői ár, és fogyasztói árintézkedés) Nincs egymástól távol, illetve elszakítva, - ezt úgy kell felf o gni mint ugyanazon munka szakaszait. 1968-ban még nem világpiaci árrobbanás, s elsősorban hazai méretekben gondolkodtunk. Az elhangzott felszólalálások mélyrehatóan érintették ezeket a problámákat. Most nekünk a fogyasztói árakkal van dolgunk és nem a termelői árakkal. Még az árrendezés után is dotációt kell fizetnie az államnak (pl. tej, hús 1976 után a termelői és fogyasztói árrerffczerünk a feje tetején állt. Ezt kellene helyre hozni. a ezt meg akarjuk valósítani, duplájára kellene emelni, de ez fel sem vetődött, ez csak filozofálás. H a kereskedelemnek akkora gondot okoz, akkor miért kereskedünk a tőkésekkel? - Először is gazdasági okok miatt! A nemzeti jövecMem a külkeresekedelemben realizálódik! A mi gazdasági partnereink elsősorban a szocialista országok (SZU, KGST országok) de nem minden kapható meg tőlük sem, tehát elvi okokból sem csaphatjuk be a tőkés országok előtt az ajtót, mert alapvető fontosságú kérdés a béke - a békés egymás mellett élés, hogy meg legyen, ez nem két ország közötti háborús állapot, hanem együttr működés gazdasági gazdasági területen. Nem a tőkés országok * válsága gyűrűzik be a gazdasági kapcsolatokban, hanem a tőkés ország gazdaságának válsága. Mi nem vagyunk fizetésképtelenek a tőkés partnerek nem adnának hitelt, ha ez nem igy lenne. Arról van szó, hogy már kezdünk a kritikus ponthoz elérkezni. Semmit sem szabad behozni, ami felesleges, de mindent be kell hozni, ami nélkülözhetetlen a termeléshez. Elvtársak! ez az intézkedés nem három napig tartó csoda lesz! hosszabb időre kell berendezkedni, hogy elfogadtassuk ezeket a döntéseket. A KB számit a párttagságra most is. A döntések te 2------------- _J _ _ -----,---V " 7 15*----------r—--------1—-------tó— ■ - - • —
