Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság VII. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1985 (HU BFL XXXV.12.a/1)
1985-02-23
r n ni. A GAZDASÁGI ÉPÍTŐMUNKA A kerületi pártértekezlet nagyra értékeli gazdasági építőmunkánk eredményeit, különösen azt, hogy népgazdaságunk — a világ minden részén érzékelhető válságidőszakban is — megőrizte nemzetközi fizetőképességét, javította külgazdasági egyensúlyát. Kommunisták és pártonkivüli dolgozók elismeréssel szóltak arról, hogy népgazdaságunk teherbírónak, működőképesnek bizonyu,t> , 1 A fejezet önkritikus hangvétele megragadta a párttagság figyelmét. Általános vélemény, hogy korrekt elemzést, értékelést ad a gazdasági helyzetről, s reális célokat tűz ki. Örvendetes, hogy az irányelvek lehetségesnek tartják a gazdasági fejlődés meggyorsítását, s ehhez elengedhetetlenül fontosnak a gazdálkodás irányításában is végbemenő reformintézkedések következetes folytatását. Az irányelvek vitái részletesen elemezték a gazdasági építőmunka feladatait. Előremutató és feltétlenül szükséges, hogy az irányelvek a következő évekre a gazdasági fejlődés élénkítését irányozzák elő. Ez alapot adhat az életszínvonal, az életkörülmények érzékelhető javításához. Szinte mindenütt felismerték, hogy a jövőben a célok elérése érdekében mind az irányításban, mind a végrehajtásban szervezettebben, fegyelmezettebben kell dolgozni, ésszerűbben kell gazdálkodni a munkaerővel, az anyaggal és energiával és javítani kell a termékek minőségét. Pártértekezletünk helyesli az irányelvek állásfoglalását a műszaki fejlesztés gyorsításáról, de több helyen is felvetették, hogy egyes intézkedések ezzel ellentétes hatást váltanak ki különösen azoknál a vállalatoknál, amelyek eddig is sokat tettek a műszaki fejlesztésért. Ezért mindenekelőtt a kiemelt iparágakban, meg kell vizsgálni annak lehetőségét, hogyan küzdhetők le ezek a hátrányok. Szükségszerű a beruházások élénkítése, a bővített újratermelés bővítésének folyamatos biztosítása. Ebben döntő jelentősége van a szelektív iparfejlesztésnek. A beruházásokkal kapcsolat, bán számos helyen javasolják az egyéni felelősség hatékonyabb érvényesítését és a beruházási adó csökkentését a befektetés megtérülésének arányában. Az építőiparral szemben támasztott követelményeket ki kell egészíteni az árak emelkedésének lefékezésével. Pártértekezletünk megszívlelendőnek tartja azokat a vitában ismételten visszatérő véleményeket, melyek szerint az irányelvek valóságnál kedvezőbbnek értékelik az ipar helyzetét, mert az ipari termckszcrkezetváltás, a termelékenység növelése és a műszaki fejlesztés nem érte cl a XII. kongresszuson megfogalmazott célokat. A viták alapján egyetértenek azzal, hogy gazdaságpolitikai feladataink megoldásában meghatározó szerepük van a szocialista nagyüzemeknek. Ennek azonban ellentmond az a tapasztalat, hogy egyre kevésbé vonzó dolog nagyüzemi munkásnak lenni. Egyes nagyvállalatok decentralizálásának indokait sokan mondvacsináltnak tartják, s egyfajta divathullámnak tekintik. Szükségesnek látják a kis- és nagyüzemek egészséges arányának megteremtését, a versenyhelyzet kialakítását, de nem formális alapokon. Az irányelvek nem tesznek említést az 1985-től bevezetésre kerülő vállalatirányítási rendszerről, amely pedig a demokratizmus mellett várhatóan hatással lesz a vállalatok gazdálkodására is. A kongresszuson viszont ennek az intézkedésnek mind a társadalompolitikai, mind a gazdaságpolitikai vonatkozásait egyaránt számításba kell venni. Az építőipar munkájáról rendkívül kritikusan szóltak a vitákban. Pártértekezletünk egyetért azzal, hogy szigorúbban és következetesebben be kell tartani és tartatni az építésszerelés, a gyártás munkafolyamatainak technológiáit. Biztosítani kell a jó minőségű folyamatos termelést meg kell szervezni a hatékony munkafeltételeket. Ugyanakkor az építőipar területén is meg keli , teremteni a munka tervezésének stabil feltételeit, mert jelenleg kevés lehetőség van perspektivifi 27 8
