Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság VII. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1970 (HU BFL XXXV.12.a/1)
1970-10-17/1
A 42 kisipari szövetkezet termelési értéke majdnem elérte az ipari vállalatokét. A kereskedelmi vállalatok forgalma 11 milliárd forint volt. Az exporttevékenység megközelíti az évi 700 millió forintot, ez az összeg is a reform kezdete óta állandóan emelkedik. A kerület üzemeiben, szövetkezeteiben és intézményeiben több mint 75 ezer ember dolgozik. Az üzemek évi nyeresége jelenleg meghaladja az l milliárd forintot. A VII. kerületben van a főváros néhány legjelentősebb áruháza, amelyek forgalmából kiderül, hogy a lakosság vásárlása — különösen a tartós fogyasztási cikkeket tekintve — jelentősen emelkedett. Jobb a választék, több az olcsó áru, bár még nem kielégítő a mennyisége. Vállalataink termelési adatai azt mutatják, hogy a népgazdasági átlagnál valamivel gyorsabban emelkedett az egy főre eső termelési érték. A kerület dolgozóinak átlagkeresete 8,3 százalékkal nőtt, jelenleg havi 1965 forint, amely megfelel a népgazdasági átlagnak. A fővárosra jellemző súlyos munkaerő gondok ellenére a kerületben dolgozók létszáma nem csökkent, hanem valamelyest még emelkedett is. Ez utóbbi elsősorban a kereskedelemre és az építőiparra vonatkozik. Az iparban, valamint a szolgáltató vállalatoknál nagyobb arányú létszámcsökkenés volt. Üzemeink jó munkáját dicséri, hogy az elmúlt év eredményei alapján 1969-ben három vállalat nyerte el a Minisztertanács és a SZOT Vörös Vándorzászlaját, hat vállalat és három KTSZ pedig a „Kiváló Vállalat” címet. Az új mechanizmus bevezetése jelentősen növelte a vállalatok önállóságát, nagyobb teret kaptak a helyi kezdeményezések. A gazdasági irányítók, a helyi párt- és tömegszervezetek vezetői örömmel és egyetértéssel fogadták az új lehetőségeket. Az alkotó kedv szélesebb területen érvényesül. A megnövekedett önállósággal a vezetők nagy része megfelelően élt. Számos vállalatnál bátran kezdeményeztek. Vállalták az indokolt és szükséges kockázatot, ugyanakkor kellően átérezték a fokozott felelősséget is. Megnövekedett a piac szerepe. Kezdetét vette a vállalatok közötti gazdasági verseny is, amely a különböző területeken más és más hatásfokkal — néhol egészségesen, máshol károsan — érvényesült. A reform bevezetését követően, a vállalkozások kezdeti bizonytalansága után és a jelentkező ellentmondások mellett is — különösen 1969 második felében és idén — javult az áruk választéka, minősége, korszerűsége. A vállalatok többsége viszonylag jól alkalmazkodik az igényekhez. Fejlődött az üzemszervezés. Több vállalatnál az új helyzethez alkalmazkodó termelési és gyártmányfejlesztési, piackutató részlegeket hoztak létre. Számos vállalat javította belső mechanizmusát, információs rendszerét. Meggyorsult a gépesített adatfeldolgozás alkalmazása és az adminisztratív munkához is több irodai kisgépet használnak. A piac követelményeit különösen az exportra dolgozó vállalatok érzékelik. A feladatok eredményesebb végrehajtását jól szolgálták az éves vállalati intézkedési tervek. Ezekben rögzítették azokat a legfontosabb célkitűzéseket és tennivalókat, amelyekre az erőt összpontosítani kell. Ez a módszer jól bevált, a jövőben is alkalmazni kell. Biztató, hogy egyes vállalatok felkészültek jelentős beruházásokra, illetve hozzákezdtek megvalósításukhoz. E helyeken a ráfordítás már az idén, vagy a közeljövőben megtérül és számottevően emeli a termelékenységet. Az eredményes átállást segítette a gazdasági vezetők számára szervezett magasabb szintű vezetőképzés, illetve továbbkép- 1 zés is. A vállalati és állami vezetők irányító tevékenységében határozott fejlődés tapasztal| i ■ ■■■■■■^ 6
