Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság VII. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1966 (HU BFL XXXV.12.a/1)
1966-10-28/1
r h JEGYZEl I nyezo készsége. A taggyűlések többsége megfelelő színvonalú, és reszt vesz rajta a tagság 75-80%-a. Szerepüket betöltik, helyesen határozzák meg a feladatokat. A pártvezetőségek jogosan tették szóvá, hogy az utóbbi időben sok a központilag meghatározott taggyűlési napirend, ami nehezíti a helyi témák megtárgyalását. A pártszervezetek a felsőbb pártszervezetekkel egyeztetett munkatervek I alapján dolgoznak. A munkaprogramból adódó feladatok megoldását elősegítik a pártcsoportok, amelyeknek tartalmi és szervező munkája sokat fejlődött. Ez elsősorban a termelést segítő tevékenységben fejeződik ki. Ugyanakkor még kevés azoknak a pártcsoportoknak a száma, ahol politikai, ideológiai kérdést is napirendre tűznek. Helyenként munkájuk leszűkül a taggyűlési mozgósításra, tagdíjbeszedésre. Szükséges, hogy a pártvezetőségek rendszeresebbé tegyék a pártcsoportok irányítását és felkészítsék azokat a konkrét agitációs feladatokra. Ez elengedhetetlen követelménye a kommunista aktivitás további fejlesztéséhez. A kerületi párttagság mintegy egyharmada vállalja magára a munka dandárját és a kétharmada csupán kapcsolódik hozzá. Köztudott, hogy a párttagság aktivitása nem lehet folyamatosan egyszintű, befolyásolja ezt a hazai és a nemzetközi helyzet alakulása. A jelenlegi helyzettel ■ mégsem lehetünk elégedettek, mert egyes esetekben tartósak a pártmunka hullámvölgyei, amelyek jórészt a gyakorlati pártmunka hibáiból erednek. Csökkenti a párttagság kezdeményező és cselekvő készségét, hogy a pártszervezetek irányító, szervező munkája gyakorta nem tart lépést a követelményekkel, lehetőségekkel. Egyes pártvezetőségek nem szereztek érvényt annak a nagyon fontos követelménynek, hogy a párt tagjait a helyi feladatok megoldásába bevonják és rendszeresen tájékoztassák a tennivalókról, gondokról. A Szervezeti Szabályzat követelményeinek érvényesítése terén sincs minden rendben. A jogok, illetve kötelességek egyoldalú értelmezése elég gyakori, ami megmutatkozik abban is, hogy j egyesek különböző címen kívánják kivonni magukat a pártmunka alól. A dolog másik oldala, hogy az egész párttagság folyamatos társadalmi munkával való ellá| tását egyes pártvezetőségek nem tudják biztosítani, s a párttagok önálló kezdeményezése is kívánnivalót hagy. Itt-ott rendszertelen a pártélet, nem tartanak a meg- I határozott időben vezetőségi ülést, taggyűlést, pártcsoportértekezletet, pártnapot. I %y e helyeken nem is tudják mozgósítani a tagságot a helyi célkitűzések megvalój sitására. j A szervezeti életben tapasztalható liberalizmus kihat a jogok és kötelességek egyoldalú értelmezésére is. Eltűrik az indokolatlan távolmaradást a taggyűlésről, a tagsági díj rendszertelen fizetésének és a számonkérésében sem következetesek, i Tapasztalható, hogy egyes helyeken a gazdasági vezetőket mentesítik az „apró | munka alól, és ezzel a pártvezetőségek valósággal szentesítik, hogy a vezetők nem tesznek eleget a párttagsággal járó kötelezettségüknek. I Ahhoz, hogy a párttagság aktivitása nem éri el a követelményeket és lehetőségeket, hozzájárul az is, hogy a pártszervezetek nem mindig találják meg helyü- I két a gazdasági irányító munkában, mert egyes felső- és középszintű gazdasági j vezetők nem veszik figyelembe a kommunisták véleményét, nem támaszkodnak I azok munkájára. E vezetők rendszerint misztifikálják az egyszemélyi felelősséget, felesleges fáradozásnak érzik, hogy a helyi pártvezetőséggeí, a párttagokkal megvitassák a kérdéseket. A kommunisták bevonására nincs rendelet, de a jó vezető érzi ennek szükségességét. A kommunisták kikapcsolása leszerelőleg hat azokra a I párttagokra is, akik mindig készek, hogy kötelességszabta teendőikhez - kezdeményezésben, munkában, áldozatvállalásban — hozzáadják azt a pluszt, amelyre > meggyőződésük, az ügy iránti szeretetük sarkallja őket. Egy-egy vezető egyszerűen : elvárja, hogy a pártszervezet automatikusan támogassa, segítse munkájában, de ő maga ezért semmit nem tesz. Ugyanakkor, ha a támogatás elmarad, szemrehányást tesz a pártvezetőségnek. Mi az efféle „munkamegosztást” helytelenítjük, elítéljük. « Egyes párttagok, akik korábban derekasan kivették részüket a pártmunkából, | amikol: gazdasági vezetői beosztásba kerülnek, új feladatuk jó ellátása címén kij vonják magukat, hogy minél inkább eleget tudjanak tenni az új funkció által j kívánt szakmai követelményeknek. Ez természetesen nem indokolhatja a politikai passzivitást. í A kommunisták önzetlen, odaado munkásságukkal megbecsülést és elismerést | vívtak ki dolgozó társaik körében. A közvélemény általános tisztelete övezi őket. 20
