Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság VI. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1972 (HU BFL XXXV.11.a/3)
1972-01-14
-6-ismerést nem kapnak. "Ha az ember ilyeneket csinál, úgy érzi magát mint egy kis htilye: a közvetlen vezetők tudomásul veszik, a kritika fanyalog, a vezető elvtársak nem nézik meg* Ráadásul még a közönség is elkerüli." - fogalmazza meg az egyik rendező. Sokak egybehangzó véleménye, hogy ez a jelenség az, amely a leginkább dezorientálja a művészek gondolkozását.- A kritikát minden területen a végletekig elmarasztalják. A leggyakoribb észrevételek: kevés, lassú, értékítéleteiben önkényes, tudományos és pártos alap helyett divatelemekből önmaga által kreált normatívák alapján Ítél, sem az alkotókat /előadókat/, sem a közönséget nem orientálja, nem is azoknak, hanem elsősorban a pályatársaknak Íródik. "... ugyanaz a kritika voluntarizmus dühöng ma, mint az 50-es évek elején, csak éppen ellentett előjelű." 5* Az ország belső helyzetének megítélésében alapjában pozitív a politikai viszonyokról alkotott vélemény. "Stabilitás", "következetesség","felszabadult légkör", "bizalom" az ezzel kapcsolatban leggyakrabban elhangzott fogalmak. Az ország jkaMrt helyzetével kapcsolatban már több a fenntartás. Bizonytalanság érződik "meddig lehet ezt Így csinálni?", "magyar csoda, de meddig?", "nem lesz ebből infláció?" stb.- A gazdaságirányítás reformja mint fogalom ismert és általában szimpatikus, de leegyszerűsödik a vállalati önállóságra. Egyidejűleg szervesen egybekapcsolódik az árak emelkedő tendenciájával, s ez már széles körben kifogás tárgya. • Aggasztóan egyöntetű az a felfogás - és sajnos a gyakorlatban is megtestesül -, hogy az igények kielégítéséhez szükséges anyagiak megszerzésének alapja nem a munkahelyen végzett munka. A "munka" és a í>r-----I »*• . ____________________________________________ , ___ . . . ——„j [__ —I
