Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság VI. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1980 (HU BFL XXXV.11.a/1)

1980-02-23

Másik probléma - a beszámoló és a szóbeli kiegészítés is említette - azok a művészek, akik állítólag az utókortól kapják a megrendelést. Ezt furcsa dolognak tartom, mert egyetlen klasszikus nem azáltal lett klasszikus, mert megcélozta az utókort. Klasszikus attól vagyk, hogy olyan lényegeset mondok el a jelenről, hogy annak egy része, vagy egésze a jövőben is érvényes. A másik, az utókor sem olyan, egyszerűen elképzeld, van amikor klasszikus, vagy nem az. Attól függ, hogy azttókor bizonyos periódusa annak tekinti-e. A régi görög Aristophanes nem számított annak. Shakespeare műveit sokáig nem tudták előadni, vagy átírták. Nem vitás, hogy Mozárt klasszikus volt, de alig 20 éve Standal azt irta, hogy Mozárt csak előkelő társaságban divatos. 1831-ben, tehát 40 évvel Mózárt halála után színjátszók bemutatták a Don Jüant, amiről Csáki Teodor színikritikusnak nevezhető azt irta ez alkalommal: "esetlen, komor és fáradtságos régi muzsika ez".

Azt akarom ezzel illusztrálni, hogy az utókornak dolgozni sem mindig hálás dolog.

Befejezésül mondva: úgy vélem, hogy a továbbiakban valamennyiünknek, elsősorban magunknak művészeknek és alkotóműhelyek vezetőinek felelősségére gondolva, a további periódusban tovább kell erősíteni a realizmus és a kommunista módon politizáló művészetek pozícióját. Érdekes, lényeges, valóban izgalmas, a tömegeknek szóló művészet csak a szocializmas felé mutató művészet és csak a valóságot tükröző reális művészet lehet.

Befejezésül: sok minden történt életünkben, de annyit valamennyien elmondhatunk, egy biáns, hogy soha sem unatkoztunk. S ha az elkövetkező évekre gondolok, nem is fogunk. Azt hiszem ezt kell tükrözniük a művészeteknek is.

L...—

^laiiiiiiiiiiwr..- 49 -