Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság VI. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1970 (HU BFL XXXV.11.a/1)
1970-10-17/1
I ■— ■"■TMj- 50 -Ehhez a kérdéshez kapcsolódóan visszatérek Aezól elvtárs felszólalásának egy részéhez, ez pedig a színházakkal kapcsolatos téma. Az az érzésem, hogy az Írásos adagnak nem sikerült pontosan kifejezni ezt a gondolatot. Távolról sem annyira bonyolult a helyzet és gondunk nagyon leszűkítve a következői a színházakat irányitó állami szervek és a színházak pártszervezeteiben különböző funkciókban lévő elvtársaink eddig nem sok figyelmet fordítottak arra, hogy kikérjék a pártszervezetek titkárainak a segítségét, a pártvezotőaégek véleményét. Nem láttak súlyos ideológiai problémákat, egyszerűen beidegződött gyakorlatnak vették, gondolván, hogy anélkül ie jól megvannak, s miután a fölöttük lévő elvtársak nem kérték számon, ez kialakult gyakorlattá vált. Ez nemcsak bántja a titkárok önérzetét, de nehézzé is teszi munkájukat, mert mindenről kősón értesülnek, nincs meg az egységes együttműködés és nem érzik azt, hogy velük együtt szeretnék a legjobban megoldani a problémákat. Nincsenek persze világraszóló dolgok, csak annyi, hogy ha művészeti jellegű kérdésekben, vagy a pártszervek közössege kisebb-nagyobb jelentőségű kérdéseiben a vezető elvtársakkal beszélgetnek, akkor azok csak nagyon osendesen kérdezik meg, hogy a pártszervezetnek mi arról a véleménye. Meg vagyok győződve arról, hogy nagyon rövid időn belül az illető elvtársak különböző módszerekkel gondoskodni fognak arról, hogy ilyenkor valamit válaszoljanak is. Ezek a kérdések azonban nem hangzanak el, és ezek sugározzák vissza, hogy a titkárin, vezetőségi ülésen,időnként a taggyűlésen a kontaktus körül bizonyos zavarok vannak. Ez nem ideológiai jellegű, hanem inkább munkamódszer kérdése. Egyes konzervatív elvtársak a dolgok könnyebb részét fogják meg és nem támaszkodnak az ott élő elvtársaikra. Eszre sem veszik talán, hogy saját helyzetüket nehezítik Így meg, mert nem tudnak kellőképpen eligazodni a különféle kérdésekben. Ezek a problémák nem olyan nagy dolgok, megoldhatók, és nem olyanok, ami egyáltalán kétségessé^tehetné a part kultúrpolitikáját. Ha a kommunistákra támaszkodás gyakorlata erőteljesebb lenne, meggyőződésem, hogy a pártbizottság előterjesztése is több eredményről számolhatott volna be, és kevesebb hibát követnénk el a helyzet megítélésénél is. Alá szeretném huzni, hogy a szóbeli és az Írásbeli beszámoló nem egységesítésre törekedett. Éppen eredményeinkkel adtunk választ a felvetett aggodalmakra, amelyek az augusztusi és a szeptemberi taggyűléseken hangzottak el. Értelmetlenül, elkeseredett hangulatban dolgoznak kommunista művészeink, erre nincs is világos ok, magyarázat, és ez nem vezet sehová. Aezól elvtárs árnyalt válaszai e kérdésekkel kapcsolatban segítségre lesznek a e területen dolgozóknak, hogy egy kicsit jobban eligazodjanak és egy kicsit optimistábbak legyenek. Konyorcaik elvtárs hozzászólása meglepett, örültem, hogy ezt a kérdést igy ítéli meg. Azonban nem ártana, ha Ék elvfcáxssal együtt megbeszélnék a szövetségi dolgokat, mert gyökeresen más vélemények vannak.. A felszólalásokban a kulturális, művészeti életünkkel kapcsolatos gondok és eredmények domináltak. Az itt elhangzottakat végiggondolva azt hiszem érdemes a művészeti pártszervezetek területén azokat a dokumentumokat újból kézbevenni. • /• |-----g.-- --1 ..r . ... , . . > ________________________________________________________ ~ "__
