Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság VI. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1970 (HU BFL XXXV.11.a/1)
1970-10-17/1
r ~i- 18 -a színházi problémáikéi. Azt is jól tudom, hogy az elmúlt 4 évben a Pártbizottság minden megtett azért, hogy a szinházelckel megfelelő szinten foglalkozzék és gyakori téma volt a színházak problémája, az elapszervezetek munkája. Mégis úgy érzem, hogy ez a jelentés kiesé pesszimista, ha nem veszem figyelembe azt, hogy ez MSZMP kultúrpolitikája milyen légkört, milyen alkotó légkört teremt a színházak, művészeti intézmények számára. A kérd® ott ven, hogy mennyire élünk ezzel e lehetőséggel ős itt látom az ellentmondást la, hogy talán nem élünk vele. Ha ilyen európai szintű ezinházl színvonalról beszólhetünk Magyarországon, ekkor mi az ok© annak, hogy az alapszervezetek mégis ilyen mostoha helyzetben vannak. Ügy gondolom, hogy a színházakon belül kellene keresni a problémát. Ha © színház igazgatója, pártszervezete nem tudja k Hőén támogatni a párttagokat, a pártszervezet vezetőségét, akkor a pártszervezet munkája valóban nehéz. Lehet, éc kell igényelni a felsőbb pártszervek segítségét, mert enélktil val'bán nehezen megy © munka, de ót kell hidalni azt, hogy /-v lényegileg itt nagyon jó művészeti tevékenységről van sző és ugyanakkor az elapszervezetek munkája döcög, nem úgy megy, mint ahogy kellene. Meg kell mondanom, hogy a kerületi pártbizottságon belül a kulturblzottság nagyon sok segítséget adott a színházaknak, sok elméleti, elvi anyagot dolgozott ki. A VB is majdnem minden színházzal tartotta az őlő kapcsolatot, a pártépités mégis hallatlanul nehéz. Nagyon nehéz megnyerni vezető művészeinket, fiatal színészeinket, hogy párttagok legyenek. Azonban ezt is osak színházon bellii kell elérni, mert nem várhatjuk, hogy a felsőbb pártszervek oldják meg ezt s problémát. Elsősorban tehát magunkba kell nézni, magunkban kell keresni a fő okot ha az alapszervezetek munkája nem olyan, mint amilyennek lennie kellene. A Fővárosi Operettszlnházban például egy 32 tagú tánckor van és ezek között egyetlen iCISZ-teg sincs. Ilyenkor azt mondjuk, vajon miért nem kapták meg a megfelrlő politikai nevelő munkát ezek a fiatalok a Balettintézetben, vagy a Szinmli^ vészeti Főiskolán? Ott azt mondják, hogy majd kapnik a színházban megfelelő politikai nevelést, ügy érzem, hogy nem tudjuk a fiatalokat megfelelően befolyásolni, pedig erre nagy szükség lenne. Megint csők magunkban kell tehát keresni a hibát és a feladatot nekünk kell megoldni. Végezetül* - amit nagyon helyesen említ az anyag, hogy társadalmunk ideológiai, politikai arculata ma bonyolultabb mint a korábbi években volt és ennek hatása a művészeti életben hatványozottabban jelentkezik. Az ellentmondások valóban nagyobbak éd olyan kérdésre kell válaszolni - színvonalasan válaszolni - amelyek bizony nem könnyű kérdések. Nagy súlyt kell tehát fektetni az oktatási, a propagandamunkára. Nagyon sajnálom, hogy a művészeti terület 4* előadássorozaté megakadt, mert ^nagyobb súlyt kellene fektetni nemcsak a párttag, hanem a partonkiviili művészek politikai továbbképzésére is, sokkal felelősségteljesebben kellene foglalkozni tudatformálásukkal. — . — Dr. Sztankó István, az Élelniszeriosri Főiskola tanszékvezető tanárat Tisztelt Pártértekeslot! Hoz jászoláéómban néhány negatív jelenséget kívánok elemezni abból a célból, hogy megfelelő tanulságokat vonjunk le azokból a jövőre nézve. Ezek részkérdéseit I—-. — I W " -----—-
