Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság V. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1973 (HU BFL XXXV.10.a/4)
1973-03-29
magától értetődően) a külkereskedelmi vállalatok szoros együttműködésben lépnek fel a tervezővállalatokkal. Kétségtelen, hogy a külkereskedelmi vállalatok aránylag magas jutalékban részesülnek és előfordult, hogy e részesedés oly mértékben növelte a tervezés költségét, hogy a versenytárgyaláson a megbízás meghiúsult. 5 A TERVEZŐVÁLLALATOKRA VONATKOZÓ KÖZGAZDASÁGI SZABÁLYZÓK 5, i A közgazdasági szabályzók hatásának elemzése A közgazdasági szabályzók jelentős változást idéztek elő vállalataink életében. A direkt utasítások helyett gazdasági szabályzók útján irányítják a vállalatokat. Jobban érvényesülnek a piaci viszonyok. Megnőtt a vállalatok önállósága. Elsősorban a nagyobb vállalatoknál, a műszaki fejlesztés, gépesítés kezdeti lépéseinek megtételére pénzügyi alapok képződtek. Új kezdeményezésekre adódott lehetősége a vállalatoknak, nőtt az exporttevékenység. A tervezővállalatokra vonatkozó közgazdasági szabályzók rendszere hasonló az iparvállalatokra érvényes szabályzókhoz. Az eltérés a személyi jövedelmek, a kedvezményes bérszínvonal mértékében és a nyereség R" és F" részekre történő megoszlásában jelentkezik. A kedvezményes bérszinvonal-fej'lesztés ugyanis a tervezővállalatoknál alacsonyabb szinten került rögzítésre — a degressziv bérfejlesztési együttható miatt — mint az iparban. Ebből következik, hogy a tervezővállalatoknál fokozott a nyereségérdekeltség, mert csak lényegesen meredekebben növekvő árbevétel esetén lehet az iparban dolgozókéhoz közel hasonló mértékű jövedelemnövekedést elérni. Mivel a tervezővállalatok alapvetően szellemi munkát végeznek, ami főleg bérigényes, igy az önköltségcsökkentés lehetősége korlátozott. A színvonalemelés, a gépesítés stb. a költségek emelkedését vonja maga után, ezért a nyereség növekedésének szinte kizárólagos forrása az árbevétel emelkedése lehet. Mindebből az következik, hogy a vállalatvezetés fő törekvése az árbevétel növelése. A vállalatoknak évről-évre 18-20 százalékos nyereségnövekedést kellene elérniük ahhoz, hogy az országos átlagos jövedelemnövekedést dolgozóiknak biztosítani tudják. Az átlagos jövedelemnövekedést azonban már ebben az évben sem tudták elérni a vállalatok, félő hogy az elkövetkező években még a szinten tartás sem lesz biztosítható. A bérszínvonal elfogadható mértékű emeléséhez a hatékonysági ^ mutató olyan mértékű növekedésére volna szükség, amelyre nincs reális lehetőség, így a közgazdasági szabályzók elvesztik ösztönző szerepüket, nem adnak lehetőséget az életszínvonal politikailag indokolt emelésére. Hátránya a jelenlegi közgazdasági szabályzó rendszernek, hogy figyelmen kivül hagyja a tervezővállalatok sajátos helyzetét, a tervezés műszaki tartalmát, a népgazdasági követelményeket. A mennyiség növekedését állítja előtérbe, nem ösztönöz műszaki fejlesztésre, korszerűsítésre, variációk kidolgozásával a leggazdaságosabb, az optimálisan hatékony változat kidolgozására. A közgazdasági szabályzók hatásának elemzése során rá kell mutatni arra, hogy a tervezővállalat dolgozóinak jövedelemfejlesztése, illetve ennek dinamikája nem egyértelműen számszerűsíthető. A tervezővállalatok átlagbére ugyanis - a dolog természetéből adódóan - viszonylag magas és igy nem tekinthető indokolatlannak a bérfejlesztésnek olyan mértéke, amely az országos átlag alatt marad. Határozott célkitűzésként azonban meg lehet és meg kell fogalmazni, hogy az életszínvonal minimális emelkedése a tervezővállalatoknál is biztosítandó, hiszen kétségtelen, hogy a műszaki értelmiség, mint egyik fontos társadalmi réteg részére ez az alapvető politikai célkitűzés hasonlóképpen indokolt. Az életszínvonal emelése viszont megköveteli az áremelkedésekkel való lépéstartást és a tény az, hogy a tér-
