Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság V. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1972 (HU BFL XXXV.10.a/4)
1972-02-24
Rédei elvtárs.: Meg kell különböztetni a népgazdaságban és az államirányitásban lévő problémákat ós a pártszervezetek munkáját. Sok probléma nehézség van, nem akarom mind felsorolni, kiemelnek^ egy-egy témát, például a IV. ötéves terv beruházási feszültséget, a külkereskedelmi merlég alakulását, mindezek megemelik a Minisztériumokban a feladatokat, ugy gazdasági, ruinfc politikai vonatkozásé;.n. Ha a pártbizottságok munkáját nézzük] akkor elmondhatjuk, hogy az utolsó p-6 évben érdemi és színvonalbeli fejlődést tapasztalhatunk. Ha reálisan a fejlődési folyamatot nézzük, akkor meg kell állapítani , ho, y van fejlődés, magasabb a pártbizottságok színvonalbeli összetétele, az érdemi munka színvonala. Ez visszatükröződik a minisztériumi végrehajtó bizottságaink munkájában is. A parttitkárok jobban partnerei a minisztereknek, mint évekkel ezelőtt. Igaz, hogy az eleti is bonyolultabb, mint ahoz azt.a jelentés leírta, bár^meg kell mondani, hogy a jelentés 20 egynéhány oldalon nengrészletezhet külön temákar, s igy meg kell elégednünk, hogy kérdéseket csak egy-egy mondattal említ meg, de alkalmat ad arra, hogy egyes kérdésekül kapcsolatban vitatkozzunk és fontosabb kprdeseket továbbvihessünk. A jelentés véleményem szerint jo es őszinte. Ib-sze vannak kérdések, melyek nehezebbek és bonyolultabbak, de elismerem, ho y akkor külön kellett volna a gazdasagpolitikai kérdésekről egy yO oldalas jelentést irni. ialan két konkrét kérdést említenék meg, amely talán visszatükrözi a partbizottságok munkáját. Talán első, hogy túl sok a koordináció. Sok esetben felmerül egy téma, amelyben sok az ellentmondás, ellentétek alakulnak ki, de ezt addig koordinálják, mit végül a probléma leírva, finomítva szinten nem is látszik súlyosnak, eltörpülő Persze ezzel mér nincs megoldva a probléma és mikor már a GB szintre kerül a téri-" ma, ott nemigen tudnak vitatkozni, erdemi vitákat folytatni, s ez arra vezet, hogy addig-addig koordinálnak, amig egy szép fogalmazásban eltűnik a probléma. Persze a valóságban egyre erősebben jelenkezik s csak akkor kapkodnak, mikör már robban. Véleményem szer int a partbizottságoknak ilyen esetekben kellene közbelépni. Van egy másik probléma is: az elvi viták néha személyi vitákhoz, illetve vitákká alakulnak. Még nem tanultuk meg minig, hogy élesen vitatkozzunk, de ne legyen a vitának személyi jellege, hanem ved juk GZ igazunkat. Annyira kell vigyázni egy-egy konkrét esetben, hogy az ne legyen borsos kritika, vigyázva kell megfogalmazni a kérdést, óvatosnak kell lenni, s véleményem szerint a minisztériumi pártbizottságoknál; itt lenne fontos nevelő szerepük. Ezek az ellentmondások léteznek és ezek nagyon nehézzé teszik a funi>cion41is tárcák feladatát, de még a PB feladatát is az ágazati minisztériumon belül. Arra is vigyázni kell, hogy olyan feladatokat kell adni r, pártbizottságoknak, amelyekben nem buknak bele, nem szabod olyan ervek ellentmondásába kerülniük, amelyet nem tudnak feloldani. ÁL I Wülllju~ . -_______i__
