Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság V. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1969 (HU BFL XXXV.10.a/4)

1969-10-30

,-------ff'-7 ' v:ffFfffffflff <

f( WK0-'b -. . ‘ ■ 0/ 0:v

ter/rs

; ■ ."■ ff c- ■ ' " 1 ' ’ ' V • '• -ff ■■ ;V ■ ■ '■;■ 'ffff , ff •••■. r

g#!vj . flHHK

. :. ;: . ; ■ mg.

■ • ffff ■•-•’* ff . ' ff V •; M . V. • 1 ff'. ff” hM \ •

Berényi elvtárs:

Az anyag elég kritikus a politikai és személyzeti munkát illetően. Ez önmagában pozitiv dolog, hogy felismeri a pártszervezet a hibákat és küzd ellenük. Egy kérdésben azonban úgy látom, hogy nem látja, vagy talán csak halványan látja a hibát; erről szólt Rédei elvtárs is, hogy a gazdasági munkát figyelemmel kisérje. Ez utóbbi késztetett arra, hogy ezt a kérdést feszegessük* Érzésem szerint a pártszervezet minden vonatkozásban együtt halad és aláirja azt az üzletpolitikát, amit a Centrum folytat.

Ez, ha mindenrendben lenne jó, de a Centrum túlzottan óvatos bérpolitikai, hitelpolitikai kérdésekben.

^ Bér olitika: 1968-hoz'képest 1969.ben 1%-kal növekedett az egy

^ főre jutó átlagkereset. A dolgozók összetétele megváltozott.

Magyarul: mindent beleadott a nyereségbe a Centrum, mert "mit

j i

tudni", hogy mi lesz jövőre?

Nem tudom, hogyan tud politizálni jól ilyen körülmények között a pártszervezet, ha a dolgozók keresetét nem rendezik ?

Itt látok például tennivalót.

Hitelpolitikát illetően nem megy bele a Centrum olyan dolgokba, amelyek hátrányt jelentenek, vagy kevésbé megy csak bele az olyan dolgokba, amely a nyereséget csökkentené.

/te! - ' i

! ,. I

Nagyon jól tudjuk, hogy a mechanizmusnak van egy bizonyos on/ n mozgása-, ami oda irányul,- hogy az árak emelkedő tendenciát mutatnak. Nyilván való, hogy nem a vállalatnak kell teljes mértékben a negatív vonásokat megszüntetni - jónéhány szabályozó megváltoztatása szükséges, - de emellett öntevékenynek kell lenni !

Pl + 4o.-Et áremelés az importáruiknál, mert igy is eladható.

Semmiféle potenciális konkurencia nem fenyegeti nálunk az árakat,

/mig nyugaton nemzetközi konkurencia van/. Ezt meg is mondjuk a fogyasztóknak, hogy nem hozunk be, mert nincs deviza rá.

A meglévő importárakkal kapcsolatban: feladat lenne jneggyőzni arról a vásárlókat, hogy sok esetben jobb a magyar áru, mint a külföldi. Megtévesztjük az árakkal a fogyasztókat, mert drágábban adjuk és abból azt feltételezik, hogy jobb is. Szinte bele megyünk a vásárlók utcájába!

Arra lehetne ösztönözni a Centrum pártszervezetét, hogy teljes

ff ■■■■ ■ — * 1

I