Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság V. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1965 (HU BFL XXXV.10.a/4)
1965-09-02
*- 2 -Emellett minden kiadóban felvetődött a marxista kritika bátortalansága, általában a kritikák homályos érthetetlen szövegezése és állásioglalás-nélkülisége, Sokszor agyonhall0atnak számunkra fontos müveket'és méltatnak kevésbé fontosakat, sőt kifogásolhatókat a folyóiratokban és napilapokban. A Kossuth Kiadóban dolgozó elvtársak méltán kifogásolják, hogy még a Népszabadság sem hoz le elegendő számban könyv-kritikát vagy ismertetőt. Pl. a Sorge könyvnek nagy a közönségsikere, mégsem irnak róla. Ugyanakkor Hans Habé könyvét sokat méltatták, agyonreklámozták, Bebrits Anna hasonló könyvéről pedig csak egy rövid ismertetőt hoztak. A kiadók helyeslik a pártirányitásnak azt a Módszerét, hogy az \ általános irányelvek mellett időnként egy-egy, az Elméleti Munkako' zösség által kidolgozott kérdésről részletes tájékoztatás jelenik meg, 4 amelynek segítségével a kiadók maguk dönthetnek, nincs megkötve a , ^4 kezük, semmiféle adminisztrativ nyomás nincs. Ez a fajta önállóság Af, f ugyanakkor bizonyos ellentmond ásókat is hordoz. Előfordult olyan y/*6 ' eset, hogy a KossuthlSadó ideológiai okokból elutasította valamelyik ufflü megjelentetését, .de egy másik kiadó mégis kiadta. A Kossuth Kiadó esetében még magyarázható ez azzal, hogy ők érthetően magasabb mércét alkalmaznak, de ilyen előfordul több esetben a Magvetővel is. Elutasitották Szakonyi Károly, Lázár Ervin stb egy-egy kéziratát, a Szépirodalmi megjelentette. Általában probléma az is, hogy a folyóiratok ós a kiadók között nincs semmiféle összehangoltság. A Magvető pl. elutasította Rákosi Gergely "óriástök" ciraii szatíráját, az Uj írás leközölte. Ennek fordítottja is előfordul. Ha valamely folyóirat leközöl egy regényt, azt a kiadó mar a legtöbb esetben nem tudja visszautasítani, kötelezi őt a kiadásra. Pl, tavaly az Uj írás közölte Somogyi Tóth Sándor "Próféta voltál szivem" cimü kisregényét. A Magvető nem akarta kiadni, de végüli3 kénytelen volt, mert nagy volt az érdeklődés a regény iránt. tó Ezek után jogosan vetődik fel a kérdés: kinek van igaza ? aki elfogad, vagy aki elutasít ? Közös megítélési platform ninos. Nincs aki kimondtó ja, hogy hol a határ. Ilyen esetekben van nagy szerepe az egyes lektorok,irodalmi vezetők politikai képzettséginek, bátor állásfoglalásé-_ nak és vitakészségének. Legtöbb esetben igyekeznek meggyőzni a szerzőt nézetei hibás voltáról. Ez tulajdonképpen n legfőbb és a leggyakrabban használható és használt eszköz a pártirányitás gyakorlati megvalósítására és az irók nevelésére, A lektoroknak, szerkesztőknek jó a kapcsolatuk az Írókkal, szerzőkkel, különösen a fiatal Írókkal, hatással vannak rájuk, befolyásolni tudják őket. Nehezebb a. dolguk az úgynevezett "nagy öregekkel", ezeknek hatalmuk van, fölényesen tárgyalnak a kiadókkal, nehezen lehet őket álláspontjuk megváltoztatására birni. Kirívó esetben persze még ilyenkor is tudnak eredményt elérni, pl, Kodolányi "Süllyedő világ" cimü 1942-ben megjelent könyvét akarta kiadatni változtatás nélkül a Magvetőnél, Ott az elvtársak nem értettek egyet a szerzővel, bírálták kommunista ellenes, antiszemita nézeteit, Kodolányi a bírálatot elfogadta, átdolgozta könyvét és az utószóban állást foglalt, hogy ma nem azonosítja magát akkori nézeteivel. ______________15_______________ MIMW—W WMWMWaWWBWW WWWWaWBWWWWM*^
