Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság V. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1963 (HU BFL XXXV.10.a/4)
1963-06-13
| oldásán úgyis, hogy ha a vállalatok jól dolgozo szakmunkásai közül, azokat, akiknek ehhez kedvük és tehetségük is van technikumba irányitnák akár a technikum végzésével egyidőben, vagy annak befejezése után művezetőként foglalkoztatnák. Ilyen kezdeményezés egyik-másik vállalatnál az igaz, hogy van, de az előttünk álló feladat megoldásához ez kevés. Szakmái felkészültség alapján a tapasztalatokat összegezve a következő három csoportra oszthatjuk a jelenlegi művezetőket: a./ Van az iparban jó néhány olyan művezető, aki mar teljesen alkalmatlan e munka végzésére, de különböző okok folytán jórészt a felsőbb vezeté megalkuvása miatt, másrészt a megfelelő utánpótlás lehetősége miatt még mindig ebben a beosztásban vannak. ! b./ A művezetők többsége azok közé sorolható, akik ma még alkalmasak a feladatok megoldására, de ha tovább fejlődési lehetősége nem lesz biztosítva, rövid időn belül, ők is teljesen alkalmatlanná válnak. I c./ Van egy kisebb részük, akik lépést tartottak a fejlődéssel, tovább képezték magukat, s ma az uj technológiai és műszaki kérdésekben is O megfelelően tudnak tájékozódni, jó hozzáállásukkal elősegítik az uj szervezési formák bevezetését, de sajnos ez a kisebbség. Mindez a jelenlegi helyzeten nem változtat, legfeljebb mutatja azt, hogy merre I kell haladni e fontos kérdés megoldásában. A müve netők és a felsőbb gazdasági vezetők kapcsolata. A munka és emberi kapcsolat a legtöbb esetben megvan. Mélyebben vizsgálva e kérdést azt látjuk, hogy a tartalommal azonban baj van. Egy művezetőnek a munkájához nem elég az a' segítség, hogy elmondjál! számokban a munkaterületére leosztott tervet, létszámot, béralapot. Feltétlen szükséges a gazdaságosan kihasznált gépek igénybevételéről, a létszám helyes arányainak meghatározásáról, a megfelelő munkaütemek kialakításáról mint részproblémákról is beszélni, s ehhez a'szükséges műszaki segitséget is megadni. Természetes ezek,mélységét, 1 I a-laposságát, mindenesetben a müvezezők képességéhez kell alakítani. Képzet| tebb művezető kevesebb ilyen segítséget igényel, a gyengébb többet. Ez nemcsak a feladat jó végrehajtását segíti elő, ho»m egyben neveli, fejleszti a Y művezetők tudását is. Ilyen kapcsolat kevés van, igy a művezetők a számára lebontott feladatokat úgy, ahogy tudják megoldják, nem sokat törődve azzal, hogy a rendelkezésükre álló gép, létszám, bér megfelelően, gazdaságosan van-e kihasználva. { ' 7 '' Ahhoz, hogy saját munkaterületén egy művezető ilyen, vagy a feladataihoz más elemző, szervező munkát folytasson, legtöbb művezetőnek képessége nincs. Ha segítséget sem kap, akkor legtöbbször teljesen tehetetlen, ebből az következik, ho-jy a munkahelyen szervezetlenség, kapkodás, rendetlenség uralkodik. Különösen nehéz a helyzet azoknál az építésvezetőségeknél, ahol több munka| hely tart„zik egybe, mart itt legtöbb esetben az építésvezetőség egy^munkahelyén a művezető általában egyedül van, s a munkahely összes problémái, I tennivalói csaknem teljesen felelőséggel ráhárulnak. Még nehezebb a helyzet i ilyen szempontból a vidéki munkahelyek területén. J Az uj szervezési eljárások elvileg már megoldják ezt a problémát, gyakorlatban azonban még e területen is jelentkeznek a hibák ép a fent említett problémái! miatt. Sok a tennivalója e kérdésben minden építésvezetőnek, de a vállalati felső müs 33.lv i vezetésnek is. Vannak a művezetők ás a felsőbb műszaki vezetők kapcsolatában szélsőséges esetek is. Annak ellenére, hogy ez a probléma nem általános, mégis^veszélyes, igy megemlítjük. Van olyan terület, ahol teljesen önálló a művezető, szinte | senki sem törődik vele, hogy feladatát, hogy hajtja végre, a végső megoldást j á h ■i —----------------------—--------------------------ir' —7“ y ' 4 v/" - — r
