Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság V. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1960 (HU BFL XXXV.10.a/4)
1960-05-04
Volt egy taggyűlés, ahol felszólaltam. Ott senki nem mondta, hogy az helytelen volt, hogy rosszat tettem. Amit Hagy elvtársnő közbeszólt, hogy zsidóztam az az volt, hogy azt mondtam, hogy vannak még a zsidók között is olyanok, akiknek anyját, apját kivégezték mégis agitálni kell, Nyugatról várják a segítséget; Akkor senki nem tett észrevételt. I Ez után” engem berendeltek, hov vitás, hogy az érzésem az volt, hogy a felszólalásom miatt. A vezetőség akkor úgy kezdte, azért, mert nem vég- j zek pártmunkát• ín foglalkoztam a taggyűlésen elhangzottakkal, lehetséges, hogy nem viselkedtem rendesen, de a vezetőség sem. Kijelentették, hogy nincs er- ; külcsi alapom tovább dolgozni. Nagy elvtársnő verte az asztalt előttem, elmondták azt is, hogy hogy értik azt a zsidókérdést is. 6 hónapot kap- j tam,hogy bizonyítsam be, hogy tudok a „pártszervezethez r/sktpp is viszonyulni, ha nem kizárhatnak a pártból. Két esetben voltam a pártszervezetnél: egyszer bélyeget vásárolni. Beszélgettem az elvtársakkal, hogy milyen pártmunkát fogok kapni, azt mond; * tdk majd kerítenek valamit. Második alkalommal is megkérdeztem: mondtam, hogy vasárnap a televíziót szívesen kezelem, rendezvényekre a meghívót is”szivesen megírom. Azt mondták rendben van. El is vállaltam önként magamtól. Ennek' ellenére a 3. taggyűlésen is foglalkoztak velem, 14o párttag ko' zül csak engem hoztak ki t annak ellenére, hogy a megadott határidő még nem telt le. Ekkor jutott az eszembe, hogy megint én, wem felelt meg a valóságnak az sem, hogy nem fizetek tagdijat, hogy nem végzek pártmunkát. Kértem a taggyűlést, hogy szavazza meg a párttagság, hogy külön taggyűlésen foglalkozzanak az ügyemmel. Ennek ellenére a következő taggyűlésen lo elvtársat hoztak ki, hogy nem véges pártmunkát. Akkor ideges voltam és nem szóltam hozzá, hanem odamentem a Tóth elvtárshoz, aki az előző ülésen olyan jelentéseket adott be, hogy én az utcán kiabáltam, stb. Tóth elvtárs akkor azt mondta meg, hogy nyugdojak meg, minden el lesz intézve. Hagy elvtársnő as ajtóba állt és azt kiabálta, hogy fegyelmit indíttat ellenem. En akkor nagyon sírtam, és azt mondtam, hogy bejövök a Pártbizottságra megkérdezem, hogy lehet-e ilyent csinálni. Valóban beszéltem Sáfár elvtárssal, úgy tudtam, hogy ő vezetőségi tag, a IIK—bői van kiküldve. Talán,hogy 5 évig katona voltam, sokkal jobban éreztem magamat ott. Sáfár elvtárshoz fordultam segítségért, hogy el- kerüljek a~pártszervezettől, mert úgy éreztem, hogy amig Nagy elvtársnő lesz a- pártszervezet titkára, nem tudok oda elmenni• Asorozatos kihozások, hátmögötti beszélgetések személyi ellentétet váltott ki .belőlem. Szinte itélőbiró. módjára beszéltek velem. Az megfelel a válságnak, hogy azt mondtam a Hagy elvtársnőnek, hogy. .amig ön lesz itt a párttitkár, addig én itt nem dolgozom.,Azt mondták, hogy képzelem el, másik pártszervezetbe nem mehetek át. In nem adtam választ, az volt az elképzelésem, hogy ide eljövök ez ügyben. Ekkor férjem és Sáfár elvtársak azt mondták, hogy .most a Kongresszussal yornal®elfoglalva az g; elvtársak utána jöjjek. Közben beteg lettem. Januárban jött fel az elvtársnő, aki nyomozott és tudtam, hogy Nagy elvtársnő bizta meg, aki olyan dolgokat mondott, ami nem felel meg a valóságnak. Azért vállalón a felelősséget, hegy nem végeztem pártmunkát, azt is tudom, hogy helytelen volt a kirohanásom azon az értekezleten, ezért is vállalóm a felelősseget. Borsos László et.' Nagy elvtársnő, miután látszott, hogy a taggyűléseken nem tudnak a bírálattal eredményt elérni, próbáltak-e tenni valamit úgy, ahogy a kommunisták egymással beszélni szoktak, megismerkedni a családi problémáival, leültek-e az első komolyabb vita után, beszéltek-e emberi hangon? £ <*2 I
