Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság V. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1959 (HU BFL XXXV.10.a/4)
1959-01-28
nem oldhatók meg, akkor ez Horváth elvtársat rendkívül zavarja munkája jó ellátásában. A vezetőség legutóbb arra az álláspontra jutott,, hogy a jelenlegi helyzetet a filozófiai tanszéken nem tudja felmérni, de addig, amig ellenkező tapasztalata nem lesz a legteljesebb mértékig a - legteljesebb bizalmát fejezi ki Horváth elvtárs felé. Néhány megjegyzés a jelentés készítéssel kapcsolatban: Nem azért, mert szeméi? emet illeti, de amit a jelentés az uj dékánnak kapcsolatban felvet, nem tudom elfogadni. Ha ezt elfogadnám, akkor azokon a konkrét személyi ós politikai kérdéseken túl, amelyekben támaszkodni kell a vezetőségre nem lenne szabad együttdolgozni, akkor nem tudnék jó munkát végezni. Az egyes feladatok végrehajtása során, hogy mennyire vagyok önálló, az a további munka során fog megmutatkozni. Szeretném még végezetül azt elmondani, hogy Mezei elvtárs tegnap engem felkeresett azzal, hogy nem szeretné, ha ez a jelentés és a jelentés elkészítésének módja keserű szájízt hagyna, tekintettel arra, hogy a jelentés úgy készült, hogy a dékánt nem hallgatták meg. En igyekeztem kifejezni azt, hogy nem vagyok megsértődve, véleményem az, hogy nem lehet minden párttaggal beszélni a pártszervezet Munkájáról, fi de az adott esetben én vagyok a dékán éa mégis esak érdekes lehet a „ dékán véleménye abból a szempontból, hogy milyen a pártszervezet munkája a karon. Hallottam olyan megjegyzéseket pld. hogylehetett volna ebben a jelentésben az itt lefektetettnél rosszabb képet is lefesteni,„de a bri- 1 gád qzt nem akarta. Véleményem szerint a jelentés akkor jó, ha a rendes képet "bUkrözi. Ez a jelentés jó, különösen a javaslatok szempontjából . Mezei elvtárs azt is említette, hogy nálunk furcsa a viszony a pártvezetőség és a dékán között, nem övezi a dékánt az a tisztelet, ami pld. a Bölcsész és Jogi Karon. A Jogi Karon a dékán pld. 15 évvel idősebb mint én, teját ott ez jogos is. En megmondom ősziten, nem tartok olyan tisztelet övezetre igényt, mint pld. néhány pártonkivüli professzorok', stb, az ilyent én csak részben tartom jónak. ' Horváth elvtárs; 1 Áz á sajnálatos eset történt, - amiért a vezetőség a.hibás, -hogy„a bizottság egyik tagját, - a tanulmányi osztály egyik tagját - megbízta azzal, hogy beszéljen a dékán elvtorssal. üz az elvtárs v°xt előzőleg ott a titkár, akinek egyéni sérelmei voltak és később derült ki, hogy ez az elvtárs nem beszélt' a dékánnal, és erről a'vezetőség sem tájékoztatta a Dékán elvtársat. Mezei elvtárs: , , . Én is azzal kezdem, hogy úgy érzem, hogy a személyes probléma nem kis dolog. Ezért részemről bizonyos korrekciókra van szükség. Nem azért kerestem fel a Dékán élvtársat, hogytalán arra akartam volna otrobírni, hogy hagyja jóvá a jelentést. Erre utasitást kaptam, a Pártbizottság! ülésen szó volt arról, hogy ezt a beszélgetést pótolni kell. Amiről ott szó volt: - én ma már szerencsétlennek tartom azt a fel mondatot a jelentésben, ami a dékánról szól. Akkotf a vezetőségi ulesen úgy láttuk, úgy éreztük a bizottság többi tagjai is, hogy a dekán tűi sokat veszi igénybe a vezetőséget, ezért maradt benn a jelentősben# Meglepett viszonyt angemet az, 'hogy a vezetőség tagjai hogyan beszelnek a dékánnal, hogy bírálják őt. Ez a kérdés elég bonyolult, az egyetemen vannak, akik oktatók, néveltek, nevelnek. Szerintemitt ezt a kérdést nem lehet elintézni úgy, hogy egyenlők vagyunk. Amit pedig Horváth elvtárs elmondott - ebben részben én követtem el a • hibát, nekem kellett volna beszélni a Dékán elvtorssal. Ezt a beszélgetőst rábíztam valakire, aki nem beszélt vele. ■L ’ JQ__ I r; • >- 8 - 1 ü > * r
