Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság V. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1988 (HU BFL XXXV.10.a/3)
1988-04-19
' ' I ' ’ |B i. kmi:-53-1 : [ harmadikat is, hogy van egy bizalmi probléma is a pártban. Ha mind a három elemet megnézzük, akkor azt kell mondanunk, hogy ilyen helyzetben nem a véletlen hozta össze a Pártertekezlet szükségességét, nem egy félidős párt KB ülésről_ van szó, a helyzet megérett arra, hogy pártértekezlet szinten, bár nem tudom a Szervezeti Szabályzat alapján mi a Partértekezlet, oda csak az van leirva, hogy a KB-nak joga van összehívni. De valószínűleg magasabb fórum, mint a Központi Bizottság, valószínűleg nagyon sok mindenben majdnem azt teheti meg. mint a Kongresszus. Tehát nem a véletlen hozta ugy, hogy partértekezlet szintjén kell foglalkozni a problémáinkkal. Én, magam meg vagyok győződve róla, hogy a helyzet valóban ilyen és szükség van arra, hogy a párt magas fórumon foglalkozzon a helyzetünkkel, többek között felül kell vizsgálríi a XIII. kongresszuson kialakított nézeteinket, nemcsak azért, mert 3 vagy 5 év alatt nem teljesíthető, és nemcsak azért, mert a re 84-es gazdasági fellendülés nem bizonyult tartósnak, hanem mindazok az ideológiai gondok, amire az előbb utaltam, ilyen közvetett módon, azok megvannak, és az ebből, ezzel összhangban lévő társadalmi probmáink, gazdasági problémáink együtt vannak. Elhangzott két olyan mondat, amelyik engem nagyon zavar. Az egyik mondat az ugy szól, hogy a kétéves munka eredmenye az az anyag, amelyik előttünk fekszik. A másik mondat az ugy szól, hogy itt tart a tudomány. Eddig jutott a kutatás. Engem nagyon zavar mind a két mondat. Ami a tudományra vonatkozik azért zavar, mert a társadalmi tudományok terén nem látok egységesen kibontakozó irányzatokat, azt látom, hogy^számos irányzat él egyszerre, minden tudós azt mondja, hogy ő eljutott valameddig , és a politikának választania kell, hogy melyik álláspontot tartja ma adekváltnak. Azt hiszen, hogy nincs olyan alapvető problémánk amivel a tudomány ne foglalkozna és nem mutatna fel valamit, mint tudományos eredményt, csak a társadalmi tudomány nem annyira egzaltabb, mint a műszakiak és itt lehet válásztate re ni, hogy a politika éppen melyiket tartja ezen állásfoglalások közül elfogadhatónak. Tehát én nem hiszem el, hogy ide jutott a tudomány, hogy ide jutott a politika, hogy eddig tudott választani a tudomány által felkínált altemativákból. A kétéves munkáról pedig annyit, hogy tulajdonképpen^nekem rettenetesen fáj ez a kétéves munka. Emlékszem különböző, nálunk idősebb kollégák elmesélték nekem, hogy a 45-ös időszakban hány hónap alatt tudott programot csinálni a párt. Azt hiszem, egy dolgot biztosabban tudott akkor a párt. Mit akar képviselni, kinek a pártja? Itt a vitában elhangzottak olyan mondatok is, hogy megzavarta a gondolatainkat, hogy Misi elvtárs azt mondta, hogy huzzuk ki azt a szót, hogy munkás. Én nem javasolnám, hogy huzzuk ki, ill. bocsánat nem jól értettem, nem azt mondta, hogy huzzuk ki a párt nevében a munkás szót, hanem a Magyar Szocialista Munkáspárt nevéből a munkás szót. Ez igy érthető, az előbb nem jól értettem. Én ezt nem javasolnám, nem is értek egyet, de egyet biztosan tudok, hogy ha kihúznánk a munkás szót, akkor jobban hasonlítana a pártunk neve az itt szereplő állásfoglalástervezethez, mint enélkül. Mert ez sem mutatja meg, hogy kit képviselünk. 5tt —-—-— 7. itóiRkí
