Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság V. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1988 (HU BFL XXXV.10.a/3)
1988-01-26
csonyabb, magasabb rangú vezetőket, beleértve ebbe állami és pártvezetést is, az alacsony tűrési küszöbe, amely nem tűrte el a más véleménynek a kinyilvánitását. Hellyel-közzel azért ezzel ma is lehet találkozni. Most az a kérdés akkor, hogy meddig mehetünk el ebben, és milyen lehetőségek vannak abban, hogy véleményünket kinyilvánitásuk. Két dolgot tartok fontosnak ebben: az egyik dolog, hogy meg kell teremteni azokat a főrumokat, ahol a vélemény-nyilvánitásnak valóságosan helye lehet, az okos, az előrevivő nronressziv vélemények nyilvánításának, a másik pedig, " '-'rá v ifli fa meg kell tanitani az embereket arra, hogy merjenek véleményt nyilvánítani, merjék elmondani a gondolataikat. A két dolog csak együtt leheteséges. Végülis arról van szó, hogy ha a társadalom előre akar haladni, és a vezetés tudni akarja azoknak a véleményét, akikkel végre kell hajtani a feladatokat, akkor ismerni kell a véleményét, a másik oldalról pedig a vezetésnek megfelelően informálni kell azokat is, akiket vezetnek. Csak igy lehetséges megnyerni a társadal) mát a feladatok megoldására, igy lehetséges elérni fi azt, hogy azonosulni tudjanak a feladatok végrehajtáfi sávai. Van abban valami igazság, hgy egy vezető annyival tud többet a beosztottjánál, amennyit elhallgat fis előle. Szóval, ha a vezetés azt akarja, hogy a beosztottak akiket vezetnek valóban együtt dolgozzanak vele, azonosulni tudjanak és részt vegyenek aktivan, tevőlegesen a végrehajtásban, akkor meg kell osztani vele a tudását, és kérni kell a véleményét is, azt a véleményt, amiben szintén van nagyon sok tudás, azt is fel kell használnia a vezetési munkában, köszönöm. MG ; Á i
