Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság V. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1987 (HU BFL XXXV.10.a/3)
1987-01-26
fordult, ugye ezt többen tudják itt, hogy személyzeti, munkaügyi főosztályvzető voltam, és összehívtak minket minden évben a pártközpontba, és ott elmondták az éves áldásokat, amit megkaptunk, naszóval az értékeléseket, ... és akkor minden évben elmondta mindenki, hogy jó hogy ezt nekünk elmondják, dehát hivják ide a minisztert is, hát azért nekünk hiába mondják el egyedül, nem mi vagyunk a végső döntők Egyszer nem fordult elő 12 év alatt,hogy a minisztert is odahivták volna. Namost én ezt azért mondóm el,, hogy nem elég, ha mi a párttitkárokat, mi tehetjük, meg a kerületi pártbizottság, meg a függetlenitett vezetők, meg az apparátus, meg mindenki kirakhatja a szivét, lelkét, de attól még nem fog a helyzet olyan gyökeresen megváltozni, ha nem összhangban megy a különböző szakmai vezetők meg a kézbentartásával egyidejűleg, és a számonkérést hiába csinálja csak a helyi pártszervezet, ezt a miniszternek, vagy az illetékes minisztériumi vezetőknek kell csinálni, vagy is, tehát a kettőnek összhangban kell lennie egymással, szerintem csak akkor lehet előbbre lépni. Egy következő kérdés. Ez a kerületi tanács munkájával kapcsolatosan, ami itt leirásra is került, és Szücs fS elvtársnő is beszélt róla, hogy a kerületi tanács tovább fokozódjon a tanács apparátusában az érzékenység a lakosságot érintő gondokkal, problémákkal szemben és a tanács I lakosság kapcsolatokat szélesíteni kell. Hát szerencsém volt résztvenni olyan megbeszélésen, amit itt a tömbrehabilitációval kapcsolatban hivott össze a tanács. Szóval tényleng időnként az ember megdöbben attól, a felelősség súlyától, hogy a demokratizmus szélesítése az annak ellenére, hogy mi örökké szavalunk róla, meg igyekszünk időnként megfogni, hogy na most itt szélesítjük a demokratizmust, meg ott, szóval azért az elhintődik az emberek fejé| ZZ j —I í /. ró ’' *
