Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság V. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1966 (HU BFL XXXV.10.a/3)
1966-06-30
mj.nmw’rímf'SSKtísaiatimwim ' ( ' 2 r—--1 ■ 1 1 •£ ’ 1 I ■■■■■© ! I I mi történik itt szervezeti vonalon ? Szervezeti problémának nevezném azt, amit Darvas elvtárs felvetett és azt is, ami a monopóli - umokkal kapcsolatban elhangzott. Ez nagyon nehéz az egész dolognak. Valóságos, objektív kérdésekről van szó. Az egyik objektív érdeka piaci érdek, semmiféle generál orvosságot nem lehet találni és természetesnek tartom, hogy Kürti elvtárs azt mondta: fellazítot - tálc a gépkocsi elosztást. Ugyanabból a szájból félti a saját vál - lalatát az újbóli felosztásnál. Nem vetted észre Kürti elvtárs ? /derültség/. Ez valóságos probléma. Hogy ez milyen utakon fog megoldódni, nem tudom. Nem is lehet mást mondani, mint azt, hogy majd meglátjuk. Itt sok'mindenféle dolog van. A monopóliumok szétválasztása. Siklós elvtársnő mondotta, hogy készletek kellenek ahhoz, hogy a vevő fölénybe kerüljön. Szerintem a legfőbb eszköz, hogy a kínálat nagyobb legyen, mint a kereslet. Hosszú ideig éltünk abban a Sztálin által mondott dologban, hogy a keresletnek kell megelőznie a kínálatot. Ennek az újnak a megvalósítása nagyon kemény politikai dolog és re nem egy lépéssel keresztülvihető, szerintem ez az egyetlen útja ennek az újnak a megalakításának. Most jön.az értékelés kérdése a vállalatok munkájában, ezt azzal a kérdéssel kapcsolnám össze, amit Siklós elvtársnő mondott, hogy az információ kialakítása és az adminisztratív rendszer kialakítása. Ha az árrendszer jó és a későbbi években is jó, akkor a haszon automatikusan informál a társadalmi hasznosságról is. így.is kell ezt csinálni. Nem lehet azt a dolgot folytatni ós nem hiszem, hogy a Pénzügyminisztérium és a pénzügyi elvtársak ezt a kozmétikázasi rendszert, amit mi a nyereségrészesedéssel csináltunk, továbbfa is csináljuk. Jó árrendszer mellett önmagában méri és nem kell külön értékelni. Egy dolog van, ez is perspektívája a vállalatnak. És ez megint iparpolitikai kérdés,hogy a mai veréb és a holnapi túzok arányában megfelelően figyelembe vé - tessék a vállalatoknál. Ez legalább olyan fontos kérdés, mint a monopol és a nem monopol ügy. Nem félek a kaptafától, már csak azért sem, mert az eddigi munka olyan sok oldalú és differenciált és mozgékony koncepciójú, hogy nem hinném, hogy a kaptafa kialakul. Sokat hallottam arról, hogy tervbürokrácia. E közé a dolog közé nem ten - nék egyenlőségjelet, mert a bank a beruházási eszközök szétosztásáté nál vagy a forgóeszközök szétosztásánál objektív dologból fog kiindulni. Nem kell a banknál: pitizni, mert vagy van vagy nincs. Visz - szatud fizetni vagy nem tud visszafizetni. Itt kizárólag_az a^kér - dés, hogy a mi eddigi rendszerünk nem engedett kifejlődni különbö - ző gazdasági szabályozó automatizmusokat és ezt most teljesen újra meg kell teremteni. Nem vagyunk biztosak abban, hogy ilyen vagy olyan kamatláb elég lesz-e vagy nem. Vagy a hiteltörlesztéseknél elégséges lesz-e a céljaink eléréséhez, ezért bizonyos óvatosságra szükség van. Bizonyos fajta'kockázatot vállalni kell. Kellenek bi - zonyos stabil szabályozók, de kell készíteni más fékeket is, amelyeket másodpercek alatt mozgásba lehet hozni. Az egész dolognak a propagandája nem abból kell, hogy kiinduljon, hogy van-e tervmutato vagy nincs. Hogyan osztják fel a beruházáso - kát, vagy a vállalati nyereségeket, azt kell megmagyarázni, hogy mi lesz az ár- és bérarányokkal stb. Fekete elvtárs azt mondja, hogy olyan határozat van, ami arról szól, hogy az egész mechaniz must különböző szinteken hogyan kell propagálni. Lesz-e áremelkedés? Lesz. Az, hogy áremelkedés vagy árcsökkenés, a kettő milyen arány - . bari lesz, az állami-politikai kérdés. Itt az a kérdés, hogy lesz-e , N : . ' 7/. ' 7 :: ' 7 ‘ £ ' % 7.Í £777 í
