Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság V. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1963 (HU BFL XXXV.10.a/3)
1963-09-30
j u- I Siklós- elvtársnő; 1 • / Teljesen világos, hogy az építőipar problémái niellett a nyomdaipar problémái elhomályosultak. Ez a jelentés éppen negyedévvel előbbi jelentés. A mi tapasztalatunk szerint az V. kerületi nyomdaüzemek közül a Kossuth Nyomdában vannak problémák. Itt az óraszámok szépsége nem azt jelenti, hogy tényleg ilyen jól áll a helyzet. Mi ugy érezzük, hogy ellentétes politikai problémák vannak pillanatnyilag a nyomdaiparban. Arról van szu, hogy az ipar vezetése ebben az évben ténylegesen szeretné kiküszöbölni a túlórákat. Kissé azt bi zonygatják a nyomdaipar dolgozóinak, hogy a túlóra nélkül ninc3 tervteljesités. Ebben a pillanatban ón sem tudnám megmondani, hogy mi legyen. Az V. kerületben jelentős úszás van. Érdemes lenne megnézni a túlórázást az iparban. Futó elvtársnő: A lemaaradás okai a nagy létszám hiány és a vállalatoknál erősen meglazult munkafegyelem. Ehhez szeretnék hozzászólni. Valamelyik nap a Népszavában olvastam a Munkaügyi Minisztériummal folytatott beszélgetést, móg pedig ezekről a kérdésekről. A szakmunkások hiánya hogyan történt, az iskoláztatás hogyan történt, hol vannak hiányok." Az építőiparba® jó sok szakma tartozik, az a véleményem, hogy sem a Munkaügyi Minisztérium, mint legfőbb szerv, sem egyéb szervek nem fejtenek ki megfelelő agitácidt ahhoz, hogy az építőiparban fennáló lót számhiányt be tudnánk hozni. En magam tapasz - taltam, hogy az épitőipari vállalat a munkaerő hiány miatt® egy - szerűen leváltja egy bizonyos épületről a 30-40 munkást ós átvi - szi egy másik épületre, ahol sürgősebb elvégzendő munkák vannak. A másik helyen ami munkát abbahagytak, ott állhat a munka egy ideig. Mi a teendő ? Az, hogy amikor a tervet készítik, ugyanakkor^ össze kellene egyeztetni,évekre előre tervezni a munkaerő létszámot is. Meg kell nézni, hogy az építőipar előtt milyen terv áll és lehet-e megfelelően tervezni, a megfelelő számú szakmunkást tudják-e biztosítani, egészen a segédmunkásig. Padányi elvtárssal egyetértésben vagyok, mert az a tapasztalat, hogy szívesebben mennek az emberek segédmunkásnak, mint szakmunkásnak, mert kevesebb a felelősség. Véleményem szerint a sok fej és a nagy fej a maga szemszögéből nézi a dolgokat ós nincsenek összeegyeztetve, különösen a szakmunkásképzést illetően. Kezembe kell csak venni a Magyar Ifjúságot. Majdnem tele van egy oldal a hirdetésekkel, itt főleg épitőipari szakmunkásokat keresnek felvételre. Itt van, hogy segítséget kapunk a katonaságtól az építőiparba. Vajon, amikor a katonákat küldték az építőiparba, megnézték7e, hogy a katonák között mennyi volt épitőipari szakmunkás. Merem állitani,hogy nem, mert erre is van tapasztalat. Az épitő iparnak szakmunkásokra lenne szüksége és ha épitőipari szakmunkásokat küldtek volna a katonák közül, akkor a tervteljesités nem 48 %-os lett volna. Az én véleményem, javaslatom az, hogy jelen van a Munkaügyi Minisztérium Pártbizottságának titkára és hat lehet, hogy ón rosszul látom a dolgot, de az együttműködés nagyon fontos, amiről mi régebben ábrándoztunk* A másik kérdés, a vállalatoknál erősen meglazult a munkafegyelem. Nemcsak a vállalatvezetésre hárul a munkafegyelem megjavítása, hanem elsősorban a mozgalmi szervekre, különösen a pártszerveze - tekre és a szakszervezetre. Az építőiparban ez nagyon fontos, mert az ország minden részében dolgoznak egy-egy épületen, több bizalmi van és a bizalmiak munkája politikailag nem megfelelő ahhoz, hogy a munkafegyelmet megerősítsék. Néha a pártszervezetnek és a O ~ ■ —.............-n-r - ...—. ^ térti "teJ • . t r
