Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság IV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Aktíva értekezletek jegyzőkönyvei, 1963 (HU BFL XXXV.9.a/7)
1963-09-10
" y • 1 ----------; *' 1 >•’ : ■ ; . ‘ > « ■ \ ■ ,- 7 -Nekem az a véleményem, hogy a jelenlegi anyagellátás, raktári ellátás nem helyes a Duna Cipőgyárban. Az az egyéni véleményem, hogy amig ezen változtatás nem történik, javulás nem is fog beállni a Duna Cipőgyár termelésében. A szabászatban elismerjük a nem megfelelő minőséget, de a meglévő rosszból kell a legjobbat kihozni. Azokon a nehézségeken, amelyet az elvtárs felolvasott tudunk segíteni, de a kiesést, amikor a dolgozót nem tudjuk ellátni folyamatosan munkával, amikor ellátjuk rá kell kapcsolni, kapkodnak, gyártják a selejtet. A dolgozók elkedvetlenednek, nem tudnak úgy keresni, ahogy lehetne. Ebből adódik a sok vándorlás is. Ugyanakkor a műszaki dolgoknál is amikor anyag nincs, folyamatosság sincs. Nincs tökéletesen előkészítve a gyártás, mert amikor az anyag megérkezik, csak a kapkodás van. Javaslom, hogy a Duna Cipőgyár anyagellátását, beszerzés nehézségeit őídják meg a felsőbb szervek, ehhez hozzászólni mi nem tudunk. Annyit tudunk, hogy olyan anyagok jönnek be, hogy abból ci-Sőt kiszabni nem lehet, vagy csak selejtet lehet gyártani, avaslom, hogy a Duna Cipőgyár raktárába állitsnak be olyan személyeket, akik legalább 1 hónappal előbbre látnak és ne a szabászatot tüződét állítsák le, hanem a raktár gondja legyen, hogy erre és erre a napra programszerűen adják az anyagot. Szükséges, hogy a raktárban legyen olyan hozzáértő személy, aki a kívánt anyagot ki is tudja adni. A szabászatnak a 8 órás kidolgozási idő szükséges, mert enélkül az üzem zavartalanságáért felelősséget nem lehet vállalni. Ilyen körülmények között nincs időnk a dolgozókat ellenőrizni, segíteni, mert anyag után kell futkosni. Polgár József elvtárs: A műszaki vezetést vetném fel legerősebben. Ml főművezetők azt modntuk, a mi gyárunknak egyáltalán nincs vezetője. Ez a káosz ^ elég régi nálunk. A műszaki vezetés kérdésével annyit szeretnék megemlíteni, hogy a felső műszaki vezetést nem nagyon látom, legfeljebb érezzük, ha valami nem sikerül. Be kell kapcsolnom a káderkérdést is, amikor a művezetőkről beszélek. Véleményem szerint nem eléggé jól válogatják ki a kádereket, nem egy művezető volt az, aki azt mondta engem bíztak meg, mit értek én ehhez ? Nem törődöm én vele. Ezek a művezetők nem akarnak az emberekkel bajlódni. Ez mind rányomja bélyegét a munkára. De tőlünk nem kérdezték meg, hogy mi a véleményünk egy-egy emberről, mert ki ismeri jobban a közópkáderek fejlődését az-e aki vele dolgozik, vagy az, aki egy évben egyszer látta. Ha kollektív a termeles, lehet kollektív a káderkiemelós is. Azt kell mondani jól megcsináltunk egy csomó felfordulást a káderkédésekben. Megoldják a személyi kérdéseket, de nem biztos, hogy jól oldották meg. Lehet, hogy leváltottunk valakit, de nem biztos, hogy jobbat tettünk a helyére. Azt mondja egy főművezető mester, akit leváltottak, amikor a művezetők azt mondják az anyag nem jo képtelen vele megbirkózni, mert éppen másik osztály rontotta el, akkor is az ő fejéire ütnek, mindig a kisebb káddreket ütik. Az emberek félnek, nem mernek belemenni a kérdésekben. Azt tartom, hogy amelyik ember félve hajtja végre az intézkedéseket annak munkájának nincsen gyümölcse. Ha ezek a kérdések megszűnnek és mindenki a maga posztján érzi, hogy biztos vagyok munkámban* nem kapok a fejemre ütést - nem pedig ahogy most van, hogy ha jót, vagy rosszat csinálok akkor is ütmek, soha senkit meg nem dicsértek még efeben a gyárban. ö mmrnmmmmmmmmmmmmmmm—■ ..m... . ..........................