Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság IV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1974 (HU BFL XXXV.9.a/4)

1974-02-28

Az anyagi ösztönzést sem vetném el, ha ez célra vezet. Az egész kulturszinvonalnak alapkérdése a 8 általános iskolai végzettség. Egyetértek, hogy minden szinten őszintén szembe kell nézni ezzel a kérdéssel. Létrejöttek a szakközépiskolák, amely nem ad semmiféle képesitést, ez sok problémát vet fel, bár a jelenleg mükö- gr dő szakközépiskolák jelentős része ad szakmunkás képesitést.

Az látszik kivezető útnak, hogy a szakközépiskolák nagyobb százaléka adjon szakképesítést. Probléma, hogy megfelelő tantermi, tankönyve lökészités nélkül kezdődött el az iskola, s már 2. éve bocsátanak ki fiatalokat a szakközépiácolákból és e kérdés még nincs rendbetéve. Az esti és levelező tagozatoknál alapvető kérdés lenne a tankönyv biztosítása, sok tankönyv hiányzik. Létrehoztuk az emeltszintű iskolát, amely teljesen előkészületlenül indult és óriási lemaradás van. Sok volt az olyan iskola, ahol oktatási tapasztalatok nem voltak, felkészülés sem volt.

A szakközépiskolák már kezdenek kilábalni a bajból, kezd kialafa kulni a jó gárda. A fizikai munkásokkal kapcsolatos esti képzéshez a tankönyv problémákról szóltam, de nem lehet összehajts sonlitani itt sem az 5-lo évvel ezelőtti állapotokat a jelenlegivel. Akkor egy elvégzett feladat megtörtént, most más feladatok, más emberek vannak. Jó lenne valahol kimondani, hogy tanterv és tankönyv nélkül nem szabad indítani oktatást.

Filipszki eÍvbárs:

Mindkét anyagot áttanulmányoztam, a szóbeli kiegészítések és a kérdósdkre adott válaszok meggyőztek afelől, hogy a vállalatoknál elkészített Írásos anyagok hűen tükrözik oktatási problémáinkat. Az oktatási feladatok, amelyeket meghatároznak az idevonatkozó párt és kormányhatározatok a sok feladaton belül 3 fő problémát látok, ami megoldásra vár. Egyik az elmaradások pótlása, ez alatt az általánost műveltségi szint emelését, a 8 általános iskolát ós a szakmunkásképzésben felmerült igények pótlását értem. Differenciált nevelő munkával lehet eredményeket elérni, s nem fa annyira az anyagi ösztönzéssel, bár ezt sem zárom ki. Azt látom

helyesnek, ha sikerül az érdeklődést felkelteni a művelődés iránt Korban nehéz meghatározni, hogy kikkel érdemes foglalkozni, sokszor a kor nem határozza meg a szellemi frissességet. Ami a szakmunkás továbbképzést illeti. Elsősorban a gyárakban felméréseket kell végezni, hogy melyek azok a munkakörök, amelyeket érdemes szakmunkáskölként nyilvántartani. Vannak olyan betanított munkakörök, amelyeket érdemes volna szakmunkás nomenklatúrába tenni.

Ha á felmérések megvannak, azt kell vizsgálat tárgyává tenni, hogy ezek a szakmunkás munkakörök szakemberekkel vannak e betöltve és ha nincs akkor azoknál az anyagi ösztönzést is jobban lehet belevinni. A másik fontos tényezőként vetődik fel, hogy középterv távlatában figyelembe venni a vállalat adottságait, technikai színvonalát és azt, hogy milyen színvonalat fog elérni és ennek megfelelően szinkronba hozni, hogy milyen emeltszintű továbbképzésre van szükség. Vannak olyan munkakörök, ahol el kell érni, hogy érettségivel rendelkezők végezzék. Jénáik látom a Chinoinnál azt a törekvést, hogy az érettségizetteket 2 éves gyógyszeripari szakiskolára iskolázták be és itt a vállalat adottságainak megfelelő technikát tanítottak, amely nagyon sokat segített.

I