Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság IV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1969 (HU BFL XXXV.9.a/4)
1969-04-24
A szakszervezetnek a gazdasági kérdésekben betöltött pozitiv szerepe a nyilvánosság előtt nem jelentkezik ilyen egyértelműen. Ugyanis a dolgozók nem ismerik az együttműködés tartalmát és formáját, ezért úgy tekintik, hogy ilyen feladatot a szakszervezet nem gyakorol. Ez, mint a tömegeket képviselő szervnek némi tekintély veszteséget is okoz. Mégis úgy Ítélhető meg, hogy a szakszervezet kezd eleget tenni a gazdasági életben megnövekedőit feladatának. Azonban olyan példákkal is találkoztunk, /Budalakknál/, hogy a gyakran cserélődő szakszervezeti vezetők tapasztalát hiányában nem tudnak lépést tartani, ill. partnereivé válni a gazdasági vezetésnek. Nem jobb a helyzet egyea faipari üzemeknél sem. Az Iskolabútorgyárban, a Bútoripari Vállalatnál* inkább az érdekvédelem irányába tolódik al a szakszervezet munkája, igen fi kismértékben foglalkoznak a gazdasági életben betöltő szerepükkel. Problémát jelent még az is, hogy a dolgozók által /termelési ta~ nácskozások, csoportos beszélgetések/ felszínre hozott gazdasági problémák gyakran későn jutnak el az illetékesekhez. így a gyakorlati eredmény is később jelentkezik. Előfordul, hogy e doigozók által felvetett problémák válasz nélkül maradnak. Többször felvetik a munkások, hogy a részleges közömbösségükhöz ozan mulasztások nagymértékben hozzájárulnak. Várják, hogy n jövőre nézve a szakszervezetek rugalmasabb munkát végezzenek. Az érdekvédelmi munka területén - Sz.B. szinten - már a szemléletben is pozitiv változások vannak. Az egyéni érdekvédelmet egyre gyakrabban váltja fel a csoportok érdekvédelme. Viszont műhelyéifa zottaági szinten most is túlsúlyban az egyéni érdekvédelem All. A jelenlegi állapotért nemcsak a mühelybizottságok maraaztalhatók el. Sok helyen próbálnak a helyzeten változtatni. De a dolgozók részéről nyomás nehezedik az aktívákra, gyakran indokolatlan megjegyzést tesznek, ha egyéni érdekeikért nem tudnak kiállni. /Bér-, beutaló-, segély, stb./ Ilyenkor hiába érvelnek, hogy más munkáscsoportok helyzetét kell előtérbe helyezni, mert még az egyéni kérelmezőnél is rosszabb, ezt nem veszik figyelembe, csak sajátját látja megoldatlannak, s ezért a szakszervezet vezetőit; okolják. ^ppp— ............ ■ ' . '......... "" '
