Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság IV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1980 (HU BFL XXXV.9.a/3)
1980-10-15
Bl- 7 .. ' .. ■ . / ' . igHRR A Pártbizottság munkáját párttagjaink úgy értékelik, hogy az módszeres, nem pedig parancsoló. Természetes módszereket is ajánl az alapszervezetek felé, amit aztán az alapszervezeteknek kell eldönteni, hogy abból mit alkalmaz, hiszen a körülmények nem mindenhol egyformák, Véleményem szerint a módszereket elsősorban a helyi alapszervezetőknek kell kiválasztani, hiszen egy célhoz különböző módon lehet eljutni. Lényeg viszont az, hogyha elindulunk a cél felé, akkor érjünk is oda. A kádermunkáról elmondhatom, hogy módszeresebb, mint az előző években volt. Ma már eljutottunk odáig, hogy a különböző funkciók betöltésére előre felkészítjük tagjainkat, hiszen a különböző reszort felelősöknek helyetteseik vannak. Igyekszünk ezeket úgy megoldani, hogy a helyettesek fiatalok legyenek. Igyekszünk őket különböző iskolába beiskolázni. Bár ez a munkánk nem mindig jár sikerrel. Sok ember hiába lenne rátermett a különböző reszortok betöltésére, nem akar tanulni. Alapszervezetünknél ezt a munkát úgy Ítélem meg, hogy jó utón járunk, hiszen a gazdasági vezetővel közösen oldjuk meg. ' A szakszervezet és a párt kapcsolatáról egy pár szót. Úgy érzem ezen a téren van mit csinálnunk, hiszen ha megvizsgáljuk a szakszervezeti funkconáriusokat /bizalmi, főbizalmi/ kevés párttagokat találunk köztük. Ennek ellenére azt mondhatom, hogy a kapcsolatunk jó a szakszervezettel és a többi tömegszervezetekkel. Felszólalásom azzal fejezem be, hogy a megnövekedett feladatok megoldását csak úgy tudjuk elősegíteni, hogy a párttajginkat még jobban felkészítsük a feladatok megoldására. Ha ezt megtesszük egész biztos vagyok benne, hogy az eredmények nem maradnak el. A XII. kongresszus határozataiban megfogalmazott feladatokat még eredményesebben végre tudjuk hajtani. i : Németh László elvtárs: Závori elvtárs előadásából kitűnik, de saját tapasztalatinkból tudjuk, hogy munkánk javításának rendkívül sok mutatója, módja, lehetősége van. r~ Závori elvtárs előadásában szinte a legfontosabb pártpolitikai, gazdaságpolitikai kérdéseket említette. Ilyen részletes és mindenre kiterjedő beszámolóhoz nem könnyű újat mondani. Hozzászólásomban megpróbálok egy-két kérdést más vonatkozásban megvilágítani. Saját véleményem szerint a következő évek feladatai közé tartozik, hogy a termelés, az ipar minden szintjén növeljük a jobb, ésszerűbb, gazdaságosabb munkában való anyagi, erkölcsi érdekeltséget. Ez csak akkor jelenthet igazán vonzó erőt, ha az anyagi javak elosztásakor, az erkölcsi odaítéléskor az alapvető mérceként a végzett munkát tekintsük. Mondjuk meg őszintén, hogy a végzett munka differenciálásában elég rosszul állunk. Elvben, gyakorlatilag mindenki egyetért azzal, hogy a végzett munka arányában részesüljön az anyagiakból. Ott, ahol sikerült megvalósítani a munka szerinti elosztás elvét nagyobb az elégedettség, mint ahol elvtelen egyenlősdiség mutatkozik. Több a bérvita a havi, az órabéres helyeken. A teljesítmény bérezésnél természetes dolognak tűnik, hogy több pénzt visz haza, aki többet produkál. Újabban és^ezt Závori elvtárs is megemlítette azzal érvelünk, hogy nincs lehetőségünk differenciálásra a 2-3 %-os bérfejlesztésből. Ha abból indulunk, ki hogy a dolgozók felének - tegyük fel azért, mert nem érdemlik meg -, 40 jj Ly —Tr.l
