Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság IV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1977 (HU BFL XXXV.9.a/3)

1977-04-19

Ilcsik elvtárs kiegészítésében említette a Budapesti számokhoz viszonyítva a kerületi számainkat. Közismert volt előttem is, hogy nincs szégyenkezni valónk. Mégis szeretnék néhány tapasztalatot elmondani saját nézőpontomból. A jelentés statisztikájából ha megnézzük a politikai iskolai végzettség kérdését meg lehet állapítani, hogy felsőfokú politikai végzettséggel rendelkezik a párttagság 1,6 %-a.

Én ezt kevésnek tartom. Hasonlóképpen kevésnek tartom a középfokú végzettséggel rendelkezők arányát, amely 11,9 %• A statisztikából az is kitűnik, hogy alsófokti képzettséggel rendelkezik a párttagság 27,2 %-a. Ezekkel úgy érzem nem lehetünk megelégedve. Jelenleg kerületi szinten a párttagság 3 %-a részesül alacsony politikai képesítést nyújtó oktatásban. Ha itt előbbre kívánunk lépni sok-sok évnek kell eltelni amig a párttagság alsófoku képzettségi szintje magasabb arányban növekszik. Itt térnék ki az ML középiskola 2 éves tagozatára.

Nem vitatható a két éves átváltás színvonalban, tartalomban előbbrelépést jelent. Mégis ennek egyetértésével azt javasolnám, hogy az 1 éves középiskolát ha mód és lehetőség van rá ne szüntessük meg. fo Nálunk a káderállomány 98 %-a politikai iskolázottság oldaláról le van

rendezve. Mi ezekre a tanfolyamokra olyan embereket iskolázunk be, akikből kádereket akarunk nevelni, olyan pártonkivülieket, akikből párttagokat akarunk nevelni. Javaslom megfontolás tárgyává tenni az 1 éves középiskola valamilyen formában történő fenntartását. Néhány gondolatot a politikai kiadványok terjesztésével kapcsolatban. Nem nehéz a számokból megállapítani, hogy 5,6 párttagra esik egy Pártélot.

Azt sem nehéz kiszámolni, hogy egy párttagra 116 Ft, értékű Kossuth kiadvány vásárlása esne, ha csak ezt párttagok vásárolnák, de ezt vásárolják a pártonkivüliek, de vásárolják a pártszervezetek saját könyvtárukba és jutalmazás céljából is. Ezen is érdemes volna elgondolkodni. A jelentés foglalkozik részletesen a propagandisták gondjaival, felkészítésével. Propagandistáink 53 %-ának állami iskolai végzettsége középfokú, vagy annál alacsonyabb. 29 %-ának politikai iskolai végzettsége vagy egyáltalán nincs, vagy csak alsófoku. Nagyon egyet tudok érteni a jelentés megállapításával, hogy ezen gyökeresen kell változtatni. Nem lehet évente csak két alkalommal az oktatás kérdésével foglalkozni pártszervezeti szinten, mert csak állandó irányítással, ellenőrzéssel lehet eredményeket elérni. Az ellenőrzést szükfo séges javitani. A helyi oktatás ellenőrzésére több gondot tudunk fordítani, de a kerületi oktatáson, szakosítón, oktatási igazgatóságon tanulók ellenőrzése nehezebb. A legtöbb gond a tanultak gyakorlati életben való realizálásában jelentkezik.Sajnos nem tükröződik a párttagok, pártonkivüli vezető emberek mindennapi életében, kiállásában egységesen az az ismeretanyag, amelyet ma már joggal elvárhatunk.

Sokan tanulnak a tudásért és ez az a kérdés, amire leginkább oda kellene figyelni és ez a pártfegyelem, pértegység kérdését felveti.

Úgy vélem és meggyőződésem, hogy a jelentés összeállítói pontos előkészítéssel, reális értékeléssel, megfelelő következtetések levonásával és jó javaslatokkal készítették el a jelentést és a feladattervet.

A jelentés és a feladátterv elfogadását javaslom.

Palásti Erzsébet elvtársnő;

Az egészségügyben a politikai oktatás kisugárzó hatású. Az egészségügyi dolgozók heterogén összetétele nagyon megnehezíti az oktatást.

Kerületünkben az egészségügy integrálódása 1977. január 1-ével kezdődött meg az alapszervezetek összevonásával és ennek előnye már a

Politikai oktatási munkában is megnyilvánult.

{ _ |

. 4 -