Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság IV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1985 (HU BFL XXXV.9.a/1)
1985-02-23
rnnini "'"tó A pályaalkalmassági vizsgálatok felületessége folytán nem egy gyersk nem felel meg a szakma egészségügyi követelményeinek sem. Nem kis erőfeszítést jelent nevelőinknek az említett tanulók felzárkóztatása az egyre növekvő szakmai követelmények elsajátításáról nem is beszélek . Áldozatkész erőfeszítéseik több-kevesebb sikerrel járnak, elismerésre méltóak. Sajnos a pedagógushiány iskolánkban is jelentkezik és lassan fokozódik, hisz a fiatal pályakezdők számára az előbb említett körülmények nem vonzóak és az elkövetkező években fokozatosan emelkedő tanulólétszám miatt javulásra nem számíthatunk. A változtatásban a szakmunkásképző iskolákban folyó tartalmi munka, az általános iskolák pályaválasztási tevékenységének javitása mellett, a legfőbb jelentősége a vállalati szakmai képzés minőségének van. Az MSZMP. 1982. április 6-i oktatáspolitikai állásfoglalásból idéznék, ha megengedik: "A szakmunkásképzésben növelni kell az üzemek, vállalatok, szövetkezetek érdekeltségét és felelősségét. A szakmunkásképző iskolákat ahol a feltételek megteremthetők a nagyüzemek anyagi és technikai bázisára kell telepíteni ill. kell működtetni. Ki kell építeni a vállalatokra épülő szakmai képzés rendszerét, melynek feladata, hogy az iskolákban szerzett általános és szakmai műveltség alapján ellássa a konkrét munkakörökre való felkészítés és specializálás feladatait, valamint biztosítsa a változó igények rugalmas kiegészítést.“ Tisztelt Elvtársak 1 A sok éves tapasztalatokból kitűnik, hogy mindazoknál az üzemeknél, szövetkezeteknél, ahol a szakmunkástanulók képzését az ügy fontosságának megfelelően végzik, szoros kapcsolatot teremtenek az iskolával, az iskola pedig velük, ott ezek a problémák kisebbszámuak. Ezekben a termelő egységekben a tanulók jól felszerelt tanműhelyekben, jól képzett idősebb szakmunkások személyes példamutatása mellett válnak magáért való munkássá, és megfelelnek a követelményeknek. E vállalatok anyagi áldozata nem kevés, anyagilag, erkölcsileg elismerik azokat, akik a fiatalokkal közvetlenül (foglalkoznak. Ezeknek a vállalatoknak van megtartó erejük, és a náluk maradt fiatalok szakmai speciális utóképzóse is megnyugtató. Ahol afenti körülmények hiányoznak, ahol a tanulók képzése háttérbe szorul és pillanatnyi segédmunkaerő pótlásként kezelik őket, ahol a gyerekekkel foglalkozó szakmunkás nem érdekelt a képzésükben, onnan kerülnek ki olyan tanu- 1 lóink, akik inkább előbb, mint utóbb más pályára kerülnek és a szakma utánpótlásának szempontjából sajnos elvésznek. [L ■ - ^ JJ- 110 -
