Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság IV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1980 (HU BFL XXXV.9.a/1)

1980-02-16

Azt mondottam, hogy röviden még néhány külpolitikai kérdést is szeretnék említeni, Ma tanácskozásunkban viszonylag kevés szó esett külpolitikai kérdésekről. Nyilvánvaló, hogy gazdasági épitő munkánkat az adott nemzetközi környezetben végezzük. Tehát a nemzetközi környezet változásainak a hatására figyelemmel kell lennünk, értenünk kell hogy mi megy végbe és kellő módon kell reagálnunk arra, ami végbemengy. Az utóbbi hónap eseményei, a januárban történtek egy egyfajta bizonytalanságot keltettek különböző körökben.A nyugati sajtó háború s hisztériát provokált, Amerikában a közvéleménykutató intézetek olyan jelzéseket adtak, hogy az amerikai lakosság egy jelentős hányada a háborútól fél, a háború veszélyét nagynak látja. Célszerű és egyértelműen szükséges ebben a helyzetben világosai megmondani, mi változatlanul a lenini békepolitika útját járjuk, merthiszen ez a politika az, ami a szocialista-kommunista pártok épitésének legjobban megfelel. Az enyhülés útját járjuk, az enyhülést követjük, a gazdasági, politikai téren bekövetkezett enyhülést alá kell támassza a katonai enyhülés is. Elvtársak ezen a téren amerikaiak, az amerikai imperializmus bizonyos értelemben képmutató és hitszegő lépései alapján bekövetkezett az elmúlt időszakban agy erőelmozdulás, amelyet a szocialista közösség országai nem hagyhattak tétlenül. Mindannyian emlékszünk,Ijogy Becsben a SALT II, tárgyalásakor olyan megkönnyebbültség volt Bécsben is és nálunk is a stratégiai fegyverek korlátozására a megállapodás megtörtént, de akkor már kétszínű módon az amerikai vezetés nyilván tudta, hogy megindítja azonnal a támadást és elhíreszteli, hogy Kubában szovjet katonák vannak, szovjet hadsereg jelentős létszámban előfordul.- a szovjet katonai tanácsadókról volt szó. Az amerikai közvéleményt hisztériás állapotban hozták. Alig hogy ez a dolog odáig fejlődött, hogy már már a SALT II. ratifikálásával kapcsolatos helyzet erősen elromlott, rögtön kitaláltak egy következő dolgot, s ebben sajnos egyes európai országok is támogatták az amerikai politikát. Hogy a Szovjetunió túlsúlyban van Eurpóában a középhatósugaru rakéták tekintetében.

Ezt esak megjegyzem, hogy az Amerikai Egyesült Államoknak mintegy 4oo támaszpontja van a Szovjetunió körül. Ugyanakkor a Szovjetuniónak egyetlen egy támaszpontja sincs az Amerikai Egyesült Államok körül. Ennek ellenére túlsúlyról beszéltek és megkezdték a rakéták Burópába való telepitésónak a gondolatát elfogadtatni. A nyugat-európai országok sajnos ebben az amerikaiak malmára hajtották a vizet. Ezzel egy ujabb erőegyensulyeltolást kezdeményeztek az amerikaiak. A nemrégi SASLT II. megállapodást lényegében cserbenhagyták. Utána kialakult a válság a Perzsa Öböl térségében. Amerikaiak kijelentették,,hogy Amerika potenciális létérdeke a Perzsa-öböl részéből származó olaj birtoklása és rendkívül nehéz helyzet alakult ki. Közben az Afganisztában végbemenő események olyan fordulatot vettek, hqgy veszélybe került az afganisztáni forradalom, amelyet 1979. áprilisában vívtak ki. Szovjetunió nem nézhette ezt tétlenül és segitsóget nyújtott Afganisztánnak. Azt hiszem, hogy most az ezután következő hisztéria kampány az a legteljesebb mértékben mutatja, hogy az amerikai imperializmus már kezdettől fogva, a megállapodások idején a kézfogások idején elhatározta, hogy változtat az eddigi politikáján és megpróbálja felborítani az erőegyengulyt,A szocialista országok közössége ezt nem hagyhatja és azt hiszem ebben egyértelmű szolidaritásunkat kell Kifejeznünk a Szovjetunióval kapcsolatban.

Erőegyensúly nyilvánvalóan ki fog alakulni, s utána értelmes katonai tárgyalásoknak ennek a feszültségét valamennyire csökkenteni lehet.

Valamennyien meg vagyunk arról győződve, hogy a szocialista országok

U

Á I I- 93 -