Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság IV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1980 (HU BFL XXXV.9.a/1)

1980-02-16

eredményezi, hogy részben az export jelentős növelésével az import ésszerű korlátozásával a tőkés fizetési mérlegünk egyenlegében a tervezettnél sokkal kedvezőbb értéket érjünk el# Világos, hogy ez együttjár több olyan következménnyel, amelyek esetleg - ahogy szokás ilyen szépen modani - mikróökonomiai szinten a vállalatoknál nehézségeket jelentettek, de valahol azt hiszem ugy kell nekünk mindannyiunknak szemlélni, a vállalati vezetőknek is, hogy a makró-gazdaságban népgazdaság összességének érdekei előbbrevalóak, s miután itt ezen a téren döntő szerep hárul arra, hogy elmozdulás történjen, ezt örömmel kell üdvözölni még akkor is, ha ezeknek egyes konzekvenciái a vállalatoknál megannyi hatásokat váltottak ki.

Jó jél ugyancsak 1979-es eredmény, hogy a készletek növekedése sokkal kisebb lett, mint ahogy terveztük. 1978-ban a készletnövekedés megugrott, részben a félkésztermékekből, részben a készárukból amit nem adtunk el, részben a tartalékolásból, alapanyagból, alkatrészekből. A

1979-es szigorúbb és következetesebb gazdálkodás arra vezetett, hogy a készletek növekedése nozmális mértékű volt, s ez a normális mértékű kisebb volt, mint amit terveztünk. Ha hozzáteszem mindehhez azt, hogy a beruházások visszafogása, mérséklése is kedvezően alakult - erről később néhány megjegyzést teszek, mert sokakban a beruházások mérséklése azt a gondolatot vetheti fel, hogy ez hosszabb távon igen kedvezőtlen következményekkel járhat. Hangsúlyozom, hogy nyilvánvalóan a beruházások mérséklésének nem stratégiai célja, hanem taktikai célja van, azaz adott szakaszban nélkülözhetetlen. Az 1979-es esztendő ugy zárult, hogy a beruházások korlátozásában kitűzött céljainkat is elértük.

Mindezek igazolják a Központi Bizottság 1978. decemberi határozatának, amely nagyon kemény határozat volt - a helyességét. Amitől óvni szeretnék mindjárt az az,hogy ezeket az eredményeket, ezeket a kedvező változásokat ne tekintsük ugy, hogy most már minden rendben van, a folyamat megindult, mert 1979-es eseményeket az 1979-es gazdaaá gi évet ugy ahogy az végbe ment megismételni nem lehet# Sokkal erőteljesebb munkára és

1980-ban bizonyos értelemben nehezebb feltételek között kell a folyamat továbbvitelét biztositani. És most az, amit elsődlegesen hangsúlyozni kell az a hatékonyság növelésének a kérdése. Erről sokat beszélünk, szinte már a könyökünkön jön ki, de elvtársak azért egy pillantra érdemes elgondolkozni azon, hogy mindezen kedvező jelenség mellett 1979-ben azért az egységnyi erőforrásra jutó nettó jövedelem alig nőtt, azaz nem növekedett számottevően sem az állóeszközeink hatékonysága, sem a munkaidő felhasználásával kapcsolatos hatékonyság nem nőtt, az élő munka tékonysága^ a beruházások hatékonysága, a műszaki fejlesztés hatékonysága nem nőtt. Sajnálatos módon mind az iparra, mind a mezőgazdaságra jellemző. A mezőgazdaságra jellemző az, hogy a korszerű technikák bevezetésével megnövekedett eszközállomány, a növónyvédőszerek alkalmazása,

a műtrágyázás elterjedése, termelési rendszerek bevezetése megnövelte a forrásokat, s ezen forrásokra eső nettó jövedelem a mezőgazdaságban sem mutatta azt a kedvező változást, amit elvártunk. A kiutat keressük és a feladatokat akarjuk konkretizálni, egyértelműen a legkülönbözőbb összetételeit a hatékonyságnak kell szemügyre vennünk, s ezen a területen kell előbbre lépnünk.

Ismeretes, hogy számos jelentős, korszerű termelőberendezés kihasználtsága rossz. Elhangzott itt is, több elvtárs említette. Ismeretes az is, hogy beruházásaink átfutási ideje az kb. 2-3-szor akkora mint a fejlett ipari országokban. Ez tűrhetetlen, hiszen nem egyszer előfordul az, hogy a ben házás, mely fejlesztési koncepciónak része - amire elkészül addigra az a cél, amelyet szolgálnia kellett volna a beruházásnak már

I— ?— ---------------------------------_-------1-- 91 -