Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság IV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1970 (HU BFL XXXV.9.a/1)
1970-10-17 / pártértekezlet/1
aawawj |- 75 -A második kérdés. Az is világos, amikor agy olyan népgazdaságot kell megszervezni, mint a Magyar Népköztársaság, amely rohamosan fejlődik, ismeretlen igényeket kell kielégítenie, ahol vállalatok tucatjainak kall koordináltan egy üt fi működnie, ott akadnak súrlódási területek. A szemlélet dologban talán egy dolgot hibáztatok, hogy kialakult Magyarországon egymásramutatás és egymásranézés módszere. A vállalatok, intézmények, na hinákat keresnek, akkor rátudnak mutatni a kooperáló szervezetre, vállalatra, hogy az, aki nem oldott meg valamit és ezért ő nem tudja teljesíteni azt kötelezettségét, amit teljesítenie kell. De sokszor megfeledkezik arról, hogy a másik vállalat igazgatója, vagy párttitkára, személyzetisé őróla ugyanezt mondja el. Az egymásra nézés az azt jelenti, hop ha valaki valamilyen feladatot vállalni akar, akkor anélkül, hogy bármit mondani merjen valakire néz elmondja, ahhoz, hogy ezt a feladatot teljesíteni tudja, bizony nagyon komoly segítségre és támogatásra van szüksége és elsősorban a mástól érkező támogatásra, segítésre helyezik a hangsúlyt és nem arra, hogy önmagámnak is meg kell oldanom a feladatomat még akkor is, ha nem jó a kooperálás és nem kafok a másiktól megfelelő segítséget. A panaszkodás természete is megváltozott ezekben a hozzászólásokban. Nemcsak azt kell észrevenni, hogy általában elégedetlenek vagyunk és panaszkodunk, hanem azt is észre kell venni, hogy miért panaszkodunk és ifiért vagyunk elégedetlenek. Csak tessék visszagondolni arra, hogy 15-2o évvel ezelőtt az, hogy padlókefélőgép legyen egy háztartásban, nem nagyon mertük volna kimondani, egy ilyen programot nem nagyon tudtunk volna teljesíteni. Ma megint nem merjük kimondani, hogy vegyenek a háziasszonyok pad ló ke félő gépet, mert sokkal egyszerűbb, ha a német lakkott veszik, ha van pénzük rá. A panasz tárgya is megváltozott, de a panasz tárgya is mindig súlyosabb, ahogy az emberek életkörülményei javulnak és változnak. Mert a régi panasz az sokkal súlyosabb most, mint 15 évvel ezelőtt volt. 15 évvel ezelőtt, amikor kezdtük a nagy lakásépítési programot, akkor egy lakáshiány, vagy lakásnélkül élő ember panasza az általános volt és nem volt annyira kiélezett mint ma, amikor arra tud hivatkozni, hogy Budapesten a lakások 5o %-a korszerűen felszerelt és ő pincében, vályogházban, vagy sufniban lakik. Tehát a panasz jellege és a panasz súlya is megváltozott és a jellegét a súly változás kell hogy arra kötálezzen bennünket, hogy ennek megfelelő programokat gojgozzunk ki. Hadd tegyem még hozzá azt is, ahogy fejlődünk és előre haladunk ujabb feszültségek fognak keletkezni, mert az élet ugy rohan és ugy alakul, hogy ma még általunk nem ismert témákban holnap már panaszkodni fogunk, hogy az igényünket nem tudták kielégíteni. Aki felelős posztón fcan, annak az a kötelessége, hogy minden panaszra odafigyeljen, minden panaszra gondot fordítson, törekedjen aőok csökkentesére és mégis súlypontozni kell a feladatokat. A főváros fejlesztésének negyedik ötéves terve tulajdonképen ezt is kívánja tükrözni, amikor azt mondja, hogy mi i elismerjük, hogy van olyan panasza valakinek, hogy messze vanxxaci iskola vagy a bölcsőde a lakásától, de ezt megelőzi annak a panasza, akinek nincsnen lakása. Ezt megelőzi a lakáson belül a panaszokat az, aki egészségtelen körülmények között, aki idős korában magára hagyottan él, aki a gyerekeit nem tudja kulturált körülmények között nevelni és akkor a tanácsoknak rangsorolnia kell olyan kidolgozni, ami lehetővé teszi, hogy csökkentsük II | _J i—nrrm-iiT'iiTrnTf—4'*'r
