Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság IV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1970 (HU BFL XXXV.9.a/1)
1970-10-17 / pártértekezlet/1
r Ennek igazságosságáról és megoldására váró kérdéseiről szeretnék szólni. Előbb azonban engedjenek mag egy rövid visszapillantást a probléma európai vetöletéré. Európaszerte mind több kutató foglalkozik a diákok tanulmányi előmenetelével. Ezek a kutatások, felmérések kimutatják, hogy a tanulmányi előmenetel igen nagy százalékban családi, társadalmi tényezőktől függ. A családok környezete és kulturális színvonala döntően befolyásolja a gyermek tanulmányi színvonalát, sőt ezek a körülmények meghatározói a továbbtanulásnak, a pályaválasztásnak. Nálunk sincs másképp. Differenciálja azonban a kérdést pártunk egész művelődésügyi koncepciója, ezen belül is az a sarkalatos oktatáspolitikai elv, hogy a munkás-paraszt gyerekek tanulmányi lehetőségeit maximálisan biztosítjuk. 1945-óta, vagy ha pontosabb áttekintést igénylünk 1957-től ennek a kérdésnek különböző gyakorlati megnyilvánulásai voltak. A vízválasztó pártunk VIII. kongresszusa volt, mely az idejétmulta gyakorlat a származás szerint történő felvételi kategórizalás felszámolását sürgette. Ugyanakkor figyelmeztetett a kérdés társadalomtudományi és ökommunista szempontjaira, arra, hogy a társadalmi struktúra megmerevedéséhez vezetne, ha az értelmiségi pályákra döntően értelmiségi családokból kerülne utánpótlás, s arra, hogy szükséges a úgynevezett továbbtanulási potenciál növelése, vagyis az, hogy minél szélesebb rétegeket vonjunk be a továbbtanulásra. A VIII. kongresszus alapkoncepcióját a IX. kongresszus igy konkretizálta pedagógiai feladattá. Idézem "Különösen segítsük a pedagógusok közreműködésével a kétkezi dolgozok gyermekeit, akik a szülői házban kevesebb támogatást kaphatnak munkájukhoz." Ez tehát a jelen feladatköre. A IX. pártkongresszus óta beszélünk a kérdés jelenéről, de ebben a 4 esztendőben is a fizikai dolgozók tehetséges és hátrányos helyzetű gyermekeivel való foglalkozás elvi megközelítése és gyakorlati megvalósítása különböző feladatokat, sokféle szemléletbeli és értelmezésbeli bizonytalanságot is produkál. Az opoziciós álláspont két jelentős motívuma, ma is élő probléma. Az egyik a fizikai dolgozók között benne van a horthy-korszak deklasszált elemei. Ezek gyerekeit még tanítjuk. A másik a fizikai dolgozók nágjrk társadalmi rétegéből értelmiségit nevelt az elmúlt 25 év, s ezek gyermekei hátrányos helyzetbe kerülhetnek a deklasszált rétegek gyermekeivel szemben. Az elmondottak álproblémákká válnak a lelkiismeretes osztályfőnök differenciált tevékenységében. De ugyanúgy az egész intenciórendszer/ eltorzító gyakorlattá válhatna/, ha a pedagógus bürokrata. Csupán a fel3Ő állami vezetés által kívánt százalékos kimutatásnak igyekszik eleget tenni. Az elmúlt 4 év során az elvi kérdések tisztázása, a gyakorlati munkamenet problémáinak megoldása, a megoldások segítése minden pedagógus pártszervezetnek feladata volt és az maradt. Ma ott tartunk, hogy a pedagógusok egységesen vallják; nem kallódhat el egyetlen tehetséges gyermek sem. Különös gonddal kell figyelnünk a személyiségénél hátrányos szociális helyzeténél fogva kevésbé tehetséges gyermekre, elsősorban azokra, akiknek szülei fizikai munkából élnek és anyagi és tudatbeli nívójuknál fogva gyermeküket kulturális előnyökhöz nem juttathatják. Iskolánkban a Könyves Kálmán Gimnáziumnak pedagógiai tevékenységében meghatározó irányt szab a kétkezi dolgozók gyermekeivel való fokozott és egyre fokozottabb törődés. | x______________________________________________ — 27 — 1
